A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
38 VÉR ÉS LÁNG KÖZÖTT CSÁK LÁSZLÓ Regény a spanyol forradalom idejéből Szívével a Szent Szűz oltalma alatt... Félhomály volt a szobában, le volt húzva a zsalu és a megvetett ágy előtt, a virágoktól zsúfolt éjjeliszekrény mellett állt Pedró, a menekült cirkuszos fiú, Luis Hemandez, a hetedikes alcazári hős, Femandó és az édesanyja. Mindnyájan az ágyat nézték; ha jártak, csaklábujjhegyentetteknéhány lépést, hogyne zavarják Jósét, agyonfáradt, drága kis barátjukat, aki már második napja alszik sápadt arccal, hirtelen, mély lélegzésekkel. Később, nagy örömükre, megmozdult a fiú feje, a zsalu felé fordult, felnyíltak szemei és még félig álmában szólt:- Világosságot! Fényt! Mi vagyunk a világosság fiai! Femandó felrántotta a zsalut, Jósé ijedten nézett körül, aztán elmosolyodott.- 0, fiúk! Végigálmodtam az egészet újra. Olyan szép volt.- Jósé, az a hetven nagyon nehéz nap?- Tudjátok, nagyon szép, nagyon szép, mert úgy látszik, megtettük a magunkét. Jósé aztán felült, kezelt mindnyájukkal. Mikor Femandó édesanyja magához ölelte, nem állhatta meg e megjegyzés nélkül: - Néni, kérem, ugye verést érdemelnék, mert megszöktem. Az embernek nem szabad bejelentés nélkül hazulról megszöknie. Én pedig itt is otthon voltam. Míg az édesanya zsebkendőjéhez kapott, Jósé felismerte Pedrót.- Pedró, hogy kerülsz ide? Mi van édesanyámmal? A bátyámmal? Öcséddel? Beszélj mindenről egyszerre!- Várj, Jósé, majd elmondom sorjában. A nemzetiekhez szöktem. Tudod, árva vagyok, értem nem kár.- Tudjátok mit, fiúk, felöltözöm hamar és akkor majd beszélünk. Pedró mindent elmondasz. Menjünk fel Alcazár romjaihoz, jó? Luis, ugye jó volna viszontlátni küzdelmünk színhelyét? Közben aztán beszélünk. Kiugrott az ágyból s gyorsan öltözködött. Jól bereggeliztek s ahá-
