A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
30 az élve sorvadást. Teste összeaszottan, szeme beesett, nehezére esik minden szó. Eddig ugyancsak reménykedett a gyógyulásban. Ma azonban egyre a halált emlegeti, meg azt a másik világot, a halál után. Abban hisz rendíthetetlenül. A földi életben már nem tud hinni. Szégyellem magam. Itt fekszik erőt vesztve, csontig lesoványodva, negyven évvel holtra váltan Yoshida egyetlen keresztény katolikushívője. Az egész kórházbanő az egyetlen keresztény lélek. Piszkos szobában, elhagyottan. Látogatók se nem vigasztalják, se nem zavarják. Mert látogatója nincs. Eleinte még csak jöttek hébe-hóba. Jobbára katolikusok, a szomszéd missziós állomás hívei. Meg egykét jóleiké pogány, mint a boltos lánya. Újabban azok se jönnek. Szétszéledtek, ki-ki a maga útjára: kenyeret keresni, szerencsét próbálni. Kérdezem, vannak-e rokonai. Volnának, csaknem jönnek, mondja csendesen. Anyja se nagyon látogatja, bár jöhetne. Testvérei csak irigykednek. A még egészségesek könnyelmű nemtörődömsége ez. Meg a szegénységgel járó könyörtelen közömbösség. Fénytelen szívek, fonnyadt testek sápadt világa ez. De legsápadtabb mégis Haya- kawa fakó arca. Nehéz hinni, hogy ebben a ronccsá vált testben is jelen van az Isten. A hit fénye a gondviselés kifürkészhetetlen sötétségében világol, alig észrevehető pislákolással... Penészvirágként kell tehát elsorvadni. Ide nem süt be az emberi élet melege. Legfeljebb ha a lemenő nap búcsúzó sugara rajzol álnok vágyakat a remény rokkant ablakára. Volt itt a közelben egy takaros fodrászlány. Az látogatta néha Ha - yakawát. Hej, hogy örült a beteg lelke a nem várt látogatónak. Nem tudta, álom volt-e vagy valóság. A fodrászlány katolikus volt. Yoshi- dában dolgozott, nem messze a kórháztól, egy kozmetikus szalonban. Hétfőn hajnalban kelt, autóbusszal elment a szomszéd községbe misét hallgatni (itt Yoshidában se pap, se templom nincs), utána a páterrel ismételgette a katekizmust. Vasárnap munkanap a fodrászvilágban, nem mehetett. Hétfő az egyetlen szabad nap. De ez is csak kétszer havonta. - Utóbbi időben ezek a ritka látogatások is elmaradtak. "Már nem jön- - mondta egyszer csüggedten Hayakawa. Nem kérdeztem az okát. Közben a lány Hiroshimába költözött új állást keresni. .. Talán ő volt a lemenő nap utolsó csalfa biztatása. Most nincs senki... Összecsomagoltam holmimat és elbúcsúztam. Jót tett a friss csípős, téli levegő a dohos betegszoba émelyítő gőze után.
