A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
28 Kell, mert könnyen megcsúszik az autóbusz a meredek, hirtelen forduló havas utakon. Dél is elmúlt már, mire a yoshidai kórházba értem. Yoshida kis város a hegyek koszorújában. Kb. másfél óra Hiroshimától autóbuszon. Nagy kórháza van. A környező völgyek szétszórt falvaiból látogatják a betegek. Az én barátom is valahonnan a ''belső" hegyekből került ide. Már vagy tíz éve. Egyszer már közel volt a halálhoz. Akkor keresztelte meg egy japán pap sebtében. Én vagy öt évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele. Egy esős, őszi délelőtt. Egy yoshidai ruhaboltos lánya vezetett el hozzá, mondván, hogy katolikus. Nem a lány, hanem a beteg. Még most is emlékszem az első találkozásra. Egészen megdicsőült arccal bámult rám Hayakawa. így hívták. Hayakawa annyit jelent, mint "Sebes folyó". Imádkozó ember módjára összetette kezét és tisztelettel meghökkentette fejét, ahogyan azt itt keleten a buddhisták szokták tenni Buddha szobra előtt. "Hótoké szama" - rebegte áhíta- tos ihletődöttséggel. "Hotoke szama": az emberben megtestesült Buddhát jelenti magyar nyelven. Isteni jelenés. Buddhává lett ember. Először nem értettem egészen az összefüggést a szokatlan köszöntés és az én szerény személyem között. Szerencsére a beteg észrevette zavaromat és örvendező hangon megmagyarázta a szavak értelmét. A megtestesült Buddhának - így tartja a néphit - szemölcs van a homloka közepén. Erről könnyen fel lehet ismerni, mint mondják. Most már megértettem. Az én homlokomon is egy szemölcs biggyesz- kedik már régóta. Nem nagy ugyan, de úgy látszik, elég a hívő embernek. Hayakawa rögtön felismerte a szemölcs jelentőségét. Szomorú, esős, őszi reggel, 35 éves fejemmel, itt a japán hegyekben ért váratlanul a nagy kinyilatkoztatás: én vagyok az eleven Buddha élő mása! Egy vidéki kórház második emeleti nem éppen tiszta szobájában jelentette ki a titkot egy félig halott katolikus japán fiatalember. Kár, hogy alig volt tanúja a nagy eseménynek. Ha jól emlékszem, csak a boltos lánya (pogány-e vagy buddhista, nem tudom), meg egy fiatal legény volt jelen az emlékezetes fölfedezés pillanatában. A legény közben megkeresztelkedett, lassan erőre kapott és végül hazaengedték az orvosok. A lány meg valami távoli városba ment szerencsét próbálni. Eddig gyakran eljárt a szomszéd missziós állomás kis tempiomocskájába, de tudtommal még mindig nem merte magát elszánni a keresztségre. Azt hiszem, a szülők miatt...
