A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
10 kőben és képben is kifejezni mai sorsunkat és az igazi magyarság hitét, amely történelmünk értelmét valósítja meg minden században. Bármit mutasson is a tűnő látszat, e földi lét nem a hatalomtól részeggazokért, néma zsarnokért és nem a haszonleső gyávákért van, hanem a sokszor bizony csak maroknyi csapatért, amely semmi erőszaknak, semmi csábításnak nem enged és így tesz vallomást az élő Istenről meg a tiszta emberségről. Olyan idő ez, amikor a silányak aljasok lesznek, de az igazak hősökké magasodnak és magától értetődik, hogy a kálváriát Mindszenty Józsefről nevezték el. Van ugyanis néha olyan válság a nemzet életében, amikor egy ember nagyobb tud lenni, mint az egész ország, de ezt nem azzal mutatja meg, amit alkot, hanem a föltétien elszántsággal a teljes földi pusztulásra. Mert ez a legfőbb tehetség bennünk: megőrlődni, elszakadni, tiport féreggé lenni a tiszta jogért, a szent igazságért, a veszendő hazáért, sőt a hitvány csőcselékért is egészen úgy, mint az Isten megmutatta, amikor emberré lett. Erre a gyönge természet magától nem képes, de a hitvallőban Isten ereje működik és a tömlöc mélyén is világít neki. Fatimában százszorosán éreztük, milyen iszonyatos és mégis fön- séges a mi sorsunk: marcangoló fájdalmunknak és néma hőseinknek csak messze idegenben állíthatunk emléket, de ez mégsem sírkő, mert a Boldogasszony hegyén tündöklik, ahol ő nemrég járt és közbenjáró hatalmával most is jelen van. Mi most olyan mélyre zuhantunk, mint még soha és hiába kilincselünk a földi kormányoknál, legföljebb szánalmas ígéret alamizsnáját kapjuk és hiába rimánkodunk a népünknek, ne fojtsa meg csírájában jövőnket, megkövült a szíve és gúnyosan röhög, tehát rajtunk már csak Isten csodája segíthet. Ezért könyörögtünk Fatimában és bizton reméljük, nem hasztalan ostromoljuk a legjobb Édesanya szívét, aki most is csupa irgalom és az igazak kedvéért megkönyörül István király halódó országán. Hatalmának legfőbb jele lesz e században, ha mi megint magunkhoz térünk és a halálos dermedésből bizakodó életre támadunk. Akkor majd mások is megértik, hogy az olvasó többet ér, mint a legújabb bombavető és gépfegyver. Nehezebb is komoly hittel imádkozni, mint a gyilkos szerszámot kezelni. Ne felejtsük azonban soha: a legfőbb csoda mindig a hűség marad, a hűség minden áron az egész pokollal szemben is. Ezért lesz a ke- resztút a világ végéig az igazság útja, míg a többi mind sivatagba vész vagy szakadékba torkollik. Istennek semmibe sem kerülne ellenségeit úgy eltiporni, mint a hullában nyüzsgő pondrókat, ellenben igen sokba került neki is fölmenni a Golgotára és mindenkorra érvé
