A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 11. szám

ROMANO GUARDI NI !

5

AZ EfTlBERELET RLLOfflRSRI

fiz életkorok erkölcstani és pedagógiai kiértékelése

nn IV. (tZ ÉRETT EIDBER

■■ Az új életalakzat jellegzetessége az: hogy az ember

elfogadja a határt, az élet korlátáit, szegénységét és nyomorúságos mivoltát.

Ez nem jelenti, hogy a jogtalanságot, a gonoszságot és az aljasságot nevezi ezentúl jónak, hogy az élet rendezetlenségét, a szenvedést, a kilátástalanságot letagadja, hogy gazdagnak mondja azt, ami szegényes, valódinak, ami látszat, értékteljesnek azt, ami üres. Mindezt látja és elfogadja. Elfogadásának értelme azonban: "Egyszerűen el kell viselnünk, hogy így vannak a dolgok".

Nem hagyja abba munkáját. Kötelességeithűségesen teljesíti a családban, a hivatási és közösségi élet terén. Éppen olyan pontosan csinál mindent, mint azelőtt. A sikertelenség nem veszi el kedvét, mert belátta, hogy a kötelesség értelme magában a kötelességben áll. Újra és újra megkísérel rendezni és segíteni. Megvan győződve ugyanis arról, hogy a veszélyeztetett emberi létet éppen a látszólag oly hiábavaló, ellenőrizhetetlen impulzusok éltetik.

Ebben a magatartásban sok fegyelem és önmegtagadás van. Nem merészség, hanem bátor elszántság. Itt alakul ki végérvényesen a j e 11 e m. Az ilyen emberekre számíthat az élet. Elvesztették a nagy sikerek, a ragyogógyőzelmek ábrándját, s így képesek lettek valódit és maradandót alkotni. Jó volna, ha ilyen fából faragtak volna minden