A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
38 A legszembetűnőbb és egyben talán a legfontosabb jelenség, amit a fiatalok életében észreveszünk, hogy testileg és lelkileg hirtelen, szinte napról-napra változnak. Ez a változás teszi szükségessé, hogy fegyelmezési módszerünk koruknak megfelelően változzon. A 9-10 éves gyermekre egyszerűen ráparancsolunk, hogy írja meg házifeladatát; vagy ideje, hogy ágyba menjen; egye meg az eléje tett ételt. A 16-17 éves az ilyen önkényes parancsot megalázónak tartja. A serdülőkorban főleg az teszi nehézzé a fegyelmezést, hogy a szülői tekintély és a fiatalok jogai között egyensúlyt kell teremteni. A 17-19 éves fiataloknak joguk van arra, hogy bizonyos függetlenséget élvezzenek; hogy véleményüket kinyilvánítsák; hogy igényeiket és elgondolásaikat - főleg a jövőjüket illetően figyelembe vegyék, és igen megalázó lenne számukra a testi fenyítés alkalmazása. Ha a szülők mindezt nem veszik figyelembe és továbbra is kisgyerekként kezelik őket, ennek igen komoly következményei lehetnek és igen gyorsan lehetetlenné, sőt ellenségessé tehetik a szülők és gyermekeik közötti kapcsolatot. Senki, még a szülők sem tudják megállítani a fiatalokban jelentkező élet lüktetését, fejlődését. Ahogy a fiatalok fejlődnek, úgy kell változnia a szülők részéről alkalmazott fegyelmezési módszernek is. A szülőknek észre kell venniök és számolni kell mindazzal, ami gyermekeikre hatással van. Az okos szülő világosan szem előtt tartja, hogy mit akar elérni és mit tart fontosnak fejlődő gyermeke életében. Világosan kell látnia az ideált, az eszményt, amelyet gyermeke elé állít elérendő célul. Ha az az ideálunk, hogy a serdülő gyermek érett, felelősségtudó, magabiztos, erős és egészséges, egyenes jellemű felnőtté váljék, akkor a fegyelmezésnek igen fontos szerepe lesz a szülő és a gyermek életében. A fegyelmezésen áll vagy bukik a gyermek jövője és jelleme. A szülők kötelessége önmagukkalés gyermekeikkel szemben, hogy őszintén szembenézzenek a kérdéssel: "Milyen emberré akarom nevelni a gyermekemet? És hogyan igyekszem segíteni őt, hogy a kitűzött ideált elérje?" Ahhoz, hogy fegyelmezésünk valóban eredményes és hatásos legyen, figyelembe kell vennünk a gyermek életkörülményeit, a szülők és gyermekük jellemét, a közöttük levő személyes kapcsolatot és még sok más szempontot.
