A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
5 Kővári Károly S.J. ELEVENEBB LELKIGYAKORLATOK világiak számára A lelkigyakorlatokon és lelkinapokon rendszerint csak az előadó beszél, a résztvevők szerepe pedig az ő meghallgatása és a hallottak felett való imádságos elmélkedésben merül ki. Még az előadások között sem beszélnek a résztvevők, hogy annál jobban tudjanak foglalkozni saját lelkűkkel és hogy elkerülhessék gondolataik másra terelődését, ami általában következménye lenne az egymással folytatott beszélgetésnek. Noha kétségtelen, hogy ilyen alkalmakkor nem teheti meg magát mindenki előadónak, és az előadások között tartott csendet sem törhetjük meg a lelkigyakorlatoz ók kára nélkül, mégis van mód arra, hogy az egyoldalú szerepekből fakadó egyhangúságot jó eredménnyel megszüntessük. Ennek egyik módja a több helyen alkalmazott kérdés-felelet formájában tartott megbeszélés. A kérdéseket a lelkigyakorlatoz ok teszik fel névtelenül megírt szöveggel, amelyet megelőzőleg adnak be az előadónak. Egyes helyeken pedig jól beváltak a következő módszerek is: Szent írás - tanulmányozás. Gyakran buzdítjuk a híveket arra, hogy olvassák a Szentírást, de nem mutatjuk meg nekik, miként meríthetnek abból igazán hasznot. Ha azonban a lelkigyakorlat, vagy lelkinap előtt megmondjuk a résztvevőknek, hogy mindnyájanhozzák magukkal Szent írásukat, és mindegyiküknek adunk egy számot, mely a Szentírás egy elolvasandó részletét jelzi (Pl. Máté 5. fejezet), akkor az első lépést máris megtettük a Szentírás gyümölcsözőbb olvasása felé. Lehet, hogy egyesek úgy fogják érezni magukat, mintha Jehova Tanúi lennének, akik valamilyen imagyúlésen vesznek részt, ez az érzés azonban hamarosan el fog oszlani. Tegyük fel, hogy a lelkinap, vagy lelkigyakorlat napjának központi tárgya Jézus követése. Rövid bevezető beszéd után, amelyben Krisztus emberségéről volt szó, a lelkigyakorlat vezetője bejelenti,