A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
36 Jósé pedig kinyújtotta karját és magához húzta Mánuelt.. Néhány másodpercig tartott ez.- így szeretnék egyszer én is meghalni, Jósé - szólt halkan Mánuel.- így?... Jól van, Mánuel... Kezét lassan zsebébe c súsztatta s ott ujjaival széttépdeste alevelet. Ne tudja meg soha a fiú, mit tett ellene kommunista apja... (Folytatjuk) ..."Az Egyház emberi megjelenési alakzata szerint konzervatív hajlandóságú intézmény. Azaz hogy e konzervativizmus fogalmát elhatároljuk, törekszik arra, - amennyire csak lehetséges, - hogy megőrizzen bizonyos formákat, amelyekbe már beleélte magát. Ez paradoxonnak látszik, ha az ember meggondol ja, hogyaza jó hír, amelynek terjesztésére az Egyház hivatott, a legforradalmibb üzenet, amit az ember egyáltalán elgondolni képes. Bizonyos, hogy ebben a "konzervatívizmusban" szerepet játszik a fogyatékos hit s az abban való bizalom hiánya is, hogy az Egyháznak isteni alapítója megígérte segítségét. De a realizmus mégis erősebb volt, mint azoknak az aggodalma, akik a maguk szempontjából érthetően és talán indokoltan is úgy vélték, hogy feladatukat csak egy már adott világban és az ismert jelenlevő körülmények között teljesíthetik. A realizmus erősebb volt gyakran, mint az a meggyőződés, hogy ebben a világban sohasem lehetünk egészen otthon”. ..."Bizonyos megmerevedő irányzatok az Egyházat történelme során sokszor szorították arra, hogy harcoljon, amikor a harc nem az ő harca volt, hogy formákat védelmezzen, amelyek azonban nem az ő formái voltak. Ez olyan harc volt, amelyet nemcsak kifelé, hanem az Egyházon belül is megharcoltak. Olyan harc volt, amely sok áldozatot követelt az Egyházon belül is. Új életformák előfutárainak nehéz a dolguk és évszázadonként is csak egyszer fordul elő, hogy megadatik az Egyháznak XXIII. János pápa személyében olyan pápa, aki maga tárja ki a kapukat az új jövő felé, és még ezt a pápát sem értette meg mindenki még az Egyházon belül sem”. ..."Amennyire ma előre látni lehet, az Egyház meg fogja állapítani, hogy a vallásszabadságot, amelyet a maga számára követel, mindenki más számára is helyesli, éspedig minden időben, minden helyen és minden helyzetben> megfogja állapítani, hogy minden ember vallásos meggyőződését vagy vallásnélküli meggyőződését nemcsak tolerálja, hanem tiszteli. Nem fél ugyanis igazságigényének és küldetésének sérelmétől. Ez nem értékrelativizmus, nem szinkretizmus”. (idézetek KÖNIG bécsi bíboros: "Egyház és a mai demokrácia" cikkéből.)
