A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
24 marad belőle semmi. Hasonló tapasztalatokra jut saját személyi világában is. A helyes belátás mégnem vonjamagaután amegvalósítást.Vállalkozásaicsődbe jutnak. Cselekedeteinek erkölcsi mérlege állandó hiányt mutat. Megtapasztalja, milyen nehéz egy hibát valóban kiirtani, vagygyöngesé- get legyőzni, vagy egy helyesnek megismert "areté"-t, erényt megvalósítani. / Észreveszi, hogy gyakran milyen szegényes az egzisztencia. Le- hangoltan vesz tudomást az élet középszerűségéről és köznapisá- ról. Meglátja, hogy milyen ritka a valódi tehetség, a jelentős teljesítmény, s hogy mennyire hiányoznak az életből az igazán "nagy események", akár jó, akár rossz értelemben. Felfedezi, hogy mit jelent a "tény": ami nem szükségszerű és mégis létezik; amit nem lehet elvekből levezetni, sem pedig elvek alkalmazásával legyűrni; ami egyszerűen itt áll, amivel számolni kell, amin csak hosszadalmas hangyamunkával lehetünk úrrá... Feltalálja lassanként a nagy teljesítményeket hordozó erőt, a türelmet. E válságban minden megrázkódik. Minden. Amit eddig oly szilárdnak és biztosnak hitt, amihez érzületének egész feltétlenségével ragaszkodott. Nyilván hiányzott valami mindebből: a tapa s z ta 1 at. Ez a hiány hamis színben tünteti fel most az egész előbbi életképét. Az űj belátások alapján űjraát kell rendeznie az egészet. A maga idején helyes volt életfelfogása, de most már elvesztette erejét; egy újat kell tehát kiépítenie. Lehet, hogy ez a nagy munka nem sikerül. Többféle módon mondhat csődöt a vállalkozás.így például: az ifjú görcsösen ragaszkodik eddigi magatartásához és megmarad régi abszolutizmusánáljaz elvek fanatikusa lesz; semmit sem ismer el és mindenre van bíráló szava. Feltámad benne az "örök forradalmár"; nem lesz képes az élet egyetlen területén sem valódi teljesítményre, mert nem találta meg kapcsolatát a valósággal; nem tudja méltányolni az igazi teljesítményt. Miért? Mert nem tanulta meg a különbséget a valóság és a képzelet világaközött. Élete terméketlenné válik, és ezt azzalakar- ja kárpótolni, hogy mindig újabb dolgokba kezd és újabb módszereket alkalmaz. Állandóan "rajong". Lelkesedésének azonban nincsen semmiféle kapcsolata a valósággal. A képzelet világában kalandozik.* * E magatartás irodalmi példája Faust. Sohasem kerül t kiazifjúkorból esnem lépte át az ifjúkori mágia világát. Ezért nem hisz technikai tevékenységének komolyságában sem.
