A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 9. szám

15- Jaj, Tiszi Bácsi, annyi a dolgom ezzel a gyerekkel. Beteg szegénykém. Biztos ki kell venni a manduláját.

A lőcsfalvi pap meglepődött. Azt hitte a gyerek csak játszik, de nem. A kis csöppség bensőleg egészen meg volt győződve, hogy ő felnőtt személy, anya, háziasszony és Tiszi Bácsi a vendége.- Tessék helyet foglalni nálunk.- Köszönöm Jutka, leülök, mert elfáradtam - válaszolt a lőcsfalvi pap, adva a komolyat. Neki játszania kellett a felnőttet a gyermekkel szemben, míg a gyermek megélt természetességgel adta a felnőttet.- Mondd, Jutka, mi szeretnél lenni, ha megnősz?- Én már nagy vagyok!- De mégis, ha nagyobb leszel és idősebb?- Akkor anyuka leszek, lesz igazi férjem meg sok gyerekem és én jó ebédeket főzök majd nekik.- Mit fogsz főzni nekik?- Kirántott csirkét, krumplit, salátát.- Hát hogyan kell csinálni a kirántott csirkét?- Az könnyű, Tiszi Bácsi. Először bezavarom a csirkét a sarokba. Megfogom. Megölöm. "Lehámozom". Beteszem a forró zsírba. Mikor megsül, akkor "kirántom" belőle és kész a kirántott csirke.- No ez jó! Tényleg ki lesz "rántva" - kacagott a pap.

Jutka keresztbefont karokkal ült mellette, mint egy kis öreg. Egy darabig némán üldögéltek.- Tudsz-e már imádkozni, Jutka?- Tudok bizony! Anyuka megtanított. Tudom a Miatyánkot, az Üd- vözlégyet, meg a Szívem első gondolatját... De jobban szeretek magamtól beszélgetni Istenkével.- Hát azt hogy csinálod?- Letérdelek, aztán csak beszélgetek. Kérem, hogy küldjön nekem egy kis testvérkét. Mert nagyon rossz egyedül.- Miért nem játszol a többi gyerekekkel?- Anyuka nem engedi. Azt mondja, azok rosszak. A fiuk mind hazudnak, verekednek, a lányok pedig szemtelenek és elrontanak. Engem pedig senkinek sem szabad elrontani. Anyunak igaza van, Tiszi Bácsi, azért szeretnék egy kis testvérkét, az nem rontana el.

A lőcsfalvi pap már nem bírta komolyan ezt a játékot. Felállt.