A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
5 (Több figyelem és egy kis leleményesség igen gyümölcsözővé teheti egyhangú gyónásainkat. ) Gyónom a mindenható Istennek... 3. Sokszor panaszkodunk, hogy nem teszünk semmi haladást a lelki életben. A keresztény élet, mint említettük, nem annyit jelent, hogy csak bűneink ellen küzdünk, hanem elsősorban az erények gyakorlását jelenti. Éppen ezért bűneink számlálása és mérlegelése nem a legjobb módszer ahhoz, hogy előrehaladásunkat lemérjük. Még akkor is, ha valakinek nem sikerült megszabadulni főhibájától, még hosszúküzdelem után sem, ez nem jelenti azt, hogy nem tett komoly haladást a lelki életben. Lehet, hogy hibája ellenére, sokkal türelmesebb lett önmagával és másokkal szemben. Lehet, hogy sokkal alázatosabb lett, jobban az Isten felé fordult és most már nemcsak evilági gondok foglalják le képzeletvilágát. Lehet, hogy most már nem annyira önző, sokkal nagylelkűbb, vidámabb? Nem minden gyakori gyónó fog egyformán előrehaladni a lelki életben. Az írásunk elején említett gyónás semmit nem árult el a gyónóról. Az ott felsorolt bűnökből igazán nem lehetne megállapítani, hogy férfi-e vagy nő, házas-e vagy egyedülálló személy, lelki életben járatos személy-e vagy egy gyerek követte el a bűnöket. A lelkivezető annyit tud meg a gyónásból, hogy egy hang türelmetlenséggel és két hazugsággal vádolta magát. Megemlített valamit magáról, de a szíve és lelke zárva maradt. Talán az arsi plébános, aki csodás módon olvasta a szívek titkait, - talán ő tudna az ilyen gyónónak a segítségére lenni. De nem mindenki kapta meg ezt a kegyelmet az Istentől. Ha a mi gyónásunk csak egy személytelen bűnlista, ami szinte semmit nem árul el a személyről, ne csodálkozzunk, hogy a jótanács, amit a gyóntatószékben kapunk ugyancsak személytelen lesz, ami nem sokat segít, hogy előbbre haladjunk.
