A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-08-01 / 8. szám

35

Mit akartatok? - A fiú hallgatott. - Mit akartatok? - Megtudni, hányán élnek még. - Te miért jöttél? - Mert nem tűnök fel.- Látod, hogy feltűntél. Kényszerítettek?

Manuel feje megmozdult; - Nem. - Miért jöttél hát? - Hogy győzzenek a vörösök!- Rendben van. Most kimerült vagy. Aludj nyugodtan, később még beszélünk.

A tiszt elment s Jósé csodálkozva nézte Mánuelt. Most minden régi, kellemetlen emléket elfelejtett. Itt feküdt előtte Mánuel kötések között, nyomorúságosán és kimerültén - mint a vörösök kémje!

Nagy részvét fogta el. A fiú összekarcolt, sötét arcán most nyoma sem volt annak a bántó, gúnyos mosolynak, mely miatt Jósé ki nem állhatta. Egy megérzése volt, határozott, biztos érzése: Mánuel szerencsétlen, nagyon szerencsétlen. Tán maga sem tudja, hogy az van arcára írva.

Önkéntelenül is összehasonlítást tett.

Juanilló sapádt arca csupa nyugalom és béke... A szenvedés csak megfinomította és megszépítette arcát. Most, közel a nagy pillanathoz, egész lelke ott volt tekintetében... olyan volt, mint egy szentkép.

És ott mellette Mánuel fáradt, levert és szomorú arcával! Igen, ő szerencsétlen, súgta Jósénak valami benső hang, de azért hozott ide a Gondviselés, hogy megmenthesd őt... (Folytatjuk)

"... Kétségtelen: minden vallásad bizonyos fényt, amelyet nem szabad megvetnünk, nem szabad kioltani, még akkor sem, ha ez a fény nem tudja megadni az embernek azt a teljes világosságot, amelyre szüksége van, és ha nem is tudja utolérni a keresztény világosság csodálatos tündöklését, amelyben igazság és élet teljes összhangba kerülnek egymással. Minden vallás végső soron az ember transcendens gondol kodásából fakadt: mindegyik megpróbál a maga módján választ adni az ember létének értelmére. Minden vallás a hit hajnala és mi azt várjuk, hogy ez a hajnal a keresztény bölcsesség szebb napjához vezessen el. Akiknek pedig semmiféle vallásuk sincs, vagy pedig szembenállnak minden Istenhittel, azokért imádkozunk".

"... A kereszténység: öröm. A hit: öröm. A kegyelem: öröm. Ó, gondoljatok erre, gyermekeim, barátaim: Krisztus maga az öröm. O a világ igazi boldogsága. Igaz, a keresztény élet ismeri az önmegtagadást, tud szigorú bűnbánatot tartani, hirdeti a kereszthordozást és amikor kell, vállalja a szenvedést és a halált is. Es mindennek ellenére, mily kifejező valóság ez: a kereszténység boldogság".(VI. Pál pápa húsvéti beszédéből.)