A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
18 könyv paragrafusai. Nagyon is hozzánk tartoznak és nagy hatással vannak ránk. Isten iránti szeretetünket nagyon is befolyásolják. Kérdezzük meg magunktól gyónás előtt: - Felismerné-e a feleségem, a férjem, a szobatársam, vagy a barátom, hogy ez az én gyónás om ? Az őszinteség segíteni fog abban, hogy önmagunkat jobban megismerjük és hogy jobban megértsük mi a keresztény életideál és mi a mi igazi hivatásunk. Segíteni fog abban is, hogy megszabaduljunk attól az annyira begyökeresedett téves felfogástól, amely a keresztény életet úgy képzeli, hogy az nem más, minthogy külső viselkedésünkben egy égi szabálykönyv utasításait követjük. Talán ez a téves felfogás az oka annak, hogy sokan a gyónásban csak szabályszegéseket említenek: későn jöttem misére, böjtöt megszegtem vagy valami hasonló dolgot az "írott" szabály ellen. Ugyanakkor eszükbe nem jut és semmi hibát nem látnak abban, hogy nem bíztak az isteni Gondviselésben; hogy gondolkodásuk teljesen evilági értékekkel volt lefoglalva; hogy embertársaikról egészen megfelejtkezve önző módon viselkedtek. Számukra a bűnbánat szentsége nem más mint valami lelki törvényszék, ahol büntetést fizetnek szabálytalanságaikért. A bűnbánat szentsége ennél sokkal több. Több, mert itt találkozunk Isten megértő és könyörületes szeretetével. Itt értjük meg igazán, hogy mily nagy szeretettel tartozunk a mi Urunknak, aki előbb szeretett bennünket. Itt értjük meg, hogy minden bűn tulajdonképpen hűtlenség a végtelenül szerető és szeretetreméltó Istennel szemben. Krisztus követője nem elégedhet meg azzal, hogy a parancsokat megtartotta. O többre vágyik. Isten szeretete ösztönzi, szeretet, amely állandóan többet akar tenni Istenért. Gyakori gyónásnál, mint minden ismétlésnél, megvan az a veszély, hogy hamarosan egyhang úvá és unalmas sá válhat. Ezt részben elkerülhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a keresztény élet nemcsak egyoldalú, hibák elleni küzdelem. A hibák elleni küzdelem mellett igen fontos, hogy a keresztény erényeket is elsajátítsuk és azokat gyakoroljuk. Ha a maga egészében, mindkét oldalról nézzük a keresztény életet, a gyakori gyónással kapcsolatban két leggyakrabban említett ellenvetésről hallunk: az egyik az, hogy olyan egyhangú a gyónásom (mindig ugyanazt gyónom), és a másik, hogy minden törekvésünk ellenére semm i előhaladást nem tapasztalunk; elvesztik élüket és részben megoldódnak. Az egyhangúság soha nem fog teljesen eltűnni. De nem lesz annyira unalmas a gyónás, ha a lelkiismeretvizsgálatban önmagunkat vizsgáljuk és kérdezzük, nem pedig a lelkitükrön felületesen átfutva pár dolgot megemlí
