A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-08-01 / 8. szám

ROMANO GUARDINI 13 AZ EÍOBERELET ÁLLÓIM Rz életkorok erkölcstani és pedagógiai kiértékelése Ebben az összefüggésben érthetőbb lesz a serdülőkor válságán átjutott, érett ifjú sajátos erkölcsi felada­ta. Az ifjúkorban egy újabb értékkép áll elő. Különböző részlet­értékek egyesülnek benne: igazságszeretet, bátorság, tisztaság, becsületesség, lojalitás, rend, szorga­lom és munkaszeretet. Itt is találunk egy központi, domináns értéket: az ifjú saját kezébe veszi, feladatként magára vállalja sor­sát. Elvállalja életét és sorsának irányítását. Saját személye és a társadalmi rend előtt felelősséget vállal önmagáért. Mindkettő fontos. Vegyük először az első pontot, hiszen ez külö­nös veszélyben forog korunkban. Az erkölcsi harcvonal ugyanis nap­jainkban már nem az individualizmussal áll szemben. Ez volt a hely­zet a két világháború között. Akkor ugyanis az önjog kihangsúlyozása és az egyéniség önkényes érvényrejuttatása ellen kellett megvédenünk az erkölcsi síkot. Ma éppen ellenkezően a kollektivizmus, vagyis a személynek a totális rendben való felszívódása ellen kellküzdenünk. Mindenütt szervezetekkel találkozunk. Elsüllyed bennük az egyed. Széles körökben uralkodik a felfogás, hogy a történelem (általuk szükségszerűiek tekintett) folyamatában az egyedi élet csak egy kis részletelem. Ezzel a felfogással szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a személy a társadalmi rend alapját képezi. A társadalomnak ezért tiszteletben kell tartania az egyedet és szabad teret kell engedni mű­ködése számára. A történelmet pedig éppen az teszi történetté, hogy mindenegyes személlyel újra kezdődik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom