A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
8 nem választható. Amíg ezt a kérdést, melynek főként a szegény nemzetek vannak világos tudatában, igazságosan meg nem oldjuk, nem jöhet létre a népeknek annyira óhajtott közös szövetsége. A szegényebb nemzetek nem egyezhetnek bele a dolgok jelen állapotába s így csak az úgynevezett "proletár államok" sorát gyarapítjuk és forradalmi körülmények közt készülnek leszámolni a gazdagabb népekkel. Az is világos mindenki előtt, hogy mai tudományos és technikai felkészültségünkkel megszüntethető lenne az éhség problémája, ha a szabadság, testvériesség, emberiesség szónoklatokban elcsépelt fogalmát a valóságba ültetnénk át. Nem mondjuk azt, hogy semmit sem tesznek ennek a kérdésnek a megoldására, de az eddigi kísérletezések felszínesek csak, nem hatolnak a probléma mélyére. A gazdag népek a valóságban nem akarják a dolgok mai állapotját megváltoztatni. A segítésre szorulónemzeteknek csak azt juttatják, ami az előre ki nem számítható hadikiadások után feleslegnek marad - azt sem bizonyos titkolt politikai célzat nélkül. Azt pedig, ami igazán segítene a szegényebb népek gazdasági helyzetén, következetesen megtagadják. Nem ok nélkül figyelmezteti a "Mater et Magistra" enciklika a gazdagabb nemzeteket: "Vigyázzanak, hogy a szegényebbek megsegítése címén azok helyzetét uralmi célokból a maguk javára ne kíséreljék meg kihasználni. Ha pedig ilyesmi lenne a céljuk, vallják be őszintén, hogy amire törekszenek, tulajdonképpen a gyarmati függésbehozás egy fajtája". Hogy a segítség eredményes legyen, szeretet- és igazságosságból kell kiindulnia. Ha viszont az a kapitalista elv irányítja, mely a nagyobb gazdasági nyereséget tekinti egyedül mérvadónak, a megsegítés sikerre nem számíthat; ha meg egyenest politikai uralmi célok vezetik; nem nevezhetjük segítségnek sem. A "Mater et Magistra" enciklika világosan mutat rá a nemzetek szolidaritásának elvére. Nem elegendő sokat termelni, hanem a termelt javak igazságos szét- osztodásáról is gondoskodni kell - hogy tudniillik azok egyenlőképpen mindenkihez eljussanak. A legnagyobb haszon gazdasági életelvét a szolidaritás gazdasági életelvével kell fölcserélni. A szociális igazságosságnak a nemzetközi életben is érvényesülnie kell, amint a szeretetet is mindenkire ki kell terjesztenünk. A tudomány, a technika, a gazdasági élet haladása nem cél önmagában; mindezek célja csak az Isten képére teremtett s boldogító látására rendelt ember lehet, akit épp emiatt kell tiszteletben tartanunk. Nem az állam gazdagításáról van szó, hanem az emberi személy méltóságáról, melyet mindig és minden nemzetben vé-
