A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
44 juk %y: tudományosan többé-kevésbé ellenőrizhető, megismerhető erők véletlen - vagy ha úgy tetszik: szükségszerű - összejátszása. Se több, se kevesebb. Ezeknek az erőknek köszönhetjük, hogy létezünk; ezek az erők döntöttek felettünk. A születés folyamata, a hely, idő, a körülmények; nem is szólva a nevelkedés, fejlődés, a gondolkodás, az érzelmek, a szeretet, a gyűlölet stb. világáról; mindmind az említett erőknek természetes eredménye. Az is véletlen (vagy szükségszerű), hogy meg kell halnunk. Senki se születik ott vagy akkor, ahol és amikor akar. Nem szállhatunk le kényünk-ked- vünk szerint. Ha valaki mégis idő előtt leugrana, pl. öngyilkos lesz, akkor se mondhatunk többet az "utazásról", mint annak esetében, aki türelmesen kivárja a végállomást. "Végállomás"? Értelmetlen szó; az utazás tovább tart, akár önkényesen, akár természetes halállal "szállnak le" az utasok. A szív vágyódása, legnemesebb álmaink olyanok, mint a víz-ér a sivatag égető homokján: nyomtalanul elissza a forróság. A bűntudat sajgó sebei, a lelkiismeret mardosása, a kétségbeesés segélykiáltása, az irgalom, az üdvösség utáni epedés csak olyan, mint a sziklafalról százszoroson visszaverődő segélykiáltás. A mindenségbe taszított, egyedül hagyott, mindenkitől elfelejtett szegény bolond sikoltásának velőtrázó, szívet szorító kegyetlen visszhangja... Mikor már nem lesz mit felfedezni a földön, a holdban és • • a csillagokban... mikor már kiismerte magát az ember az utazás minden titokzatosságában. .. mikor pontos képet tud alkotni magának az út minden fontosabb mozzanatáról (térbenés időben: mikor tudományos és történelmi ismeretei elérik a lehető legszélső határokat)... mikor az utasok nagy többsége rádöbben utas-voltára: AKKOR nem marad más hátra, mint szembenézni bátran, férfiasán az egyetlen igazán nagy kérdéssel: mi értelme van végeredményben ennek az utazásnak. Vagy ha nem akarjuk utazásnak nevezni, hogyan magyarázzuk meg a rendelkezésünkre álló adatok birtokában - a Föld, a mindenség, a természet s főleg az értelem, a lelkiismeret, a szív szolgáltatta bizonyítékok birtokában - ezt a rejtélyes folyamatot, ezt a titokzatos fenomént, amit embernek, életnek, történelemnek nevezünk? KI indította el a földet és utasait erre az útra? Kinek a gondolata, kinek a terve volt? Honnan indult el ez a csillagkocsi? Hová