A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
37 JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL Cser László S.J. A TEMPLOM A Templom magában áll. Idegen épület az utcasoron. Az emeletes házikók kifestett faépítményei között piros kó'épület. A lapos tetők fölött két magas tornya az ég felé szökik. Alapja láthatatlan, de erőteljesen süllyed a földbe, mert időtálló a Templom. A téglái pirosak, mint a Szeretet, ami egybeköt Istent és Embert. Az alapok a földbe fúródnak, mert a Földön áll a Templom, ahonnan hívei vétettek és ahova elporladni visszatérnek. De tornyai az égre mutatnak, ahonnan eljött az Istenember, hogy mindenkit az Örök Városba vezessen. A tornyok keresztjei belehasítanak a gomolygó felhőkbe és megcsillannak a fényes napsütésben. A Szenvedés és Föltámadás jele sötéten és villogva hirdeti az épület jelentőségét. A szenteltvíztartó megszentelt vizét nyújtja a keresztvetésre. Hogy aki belép tudja: a Kereszt az élet jele. A küzdelem, a szenvedés, a megaláztatás és fölmagasztalás, - a Diadal jele. Hogy a homlok mögött az értelem tudja, a szív akarja és a vállak elfogadják az Üzenetet: "Aki az én tanítványom akar lenni, vegye fel keresztjét minden nap és kövessen engem. " A falakon a stációképek homályba süllyedve várják, hogy Krisztus népe végigkísérje a Mestert útján és megtanulja követni a kereszthordozásban. A szentek feszült pózokban állnak széprefestve a falakon és az üvegbe égetve. Szembenéznek a templombaj árókkal és számonkérik, hogy mennyi életükben a Krisztus élete. A szószék várja az Oltár szolgáját, hogy elmondja az Oltár Urának üzenetét. Az orgona dallamokra kész, hogy kísérje az imádságos éneket.
