A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
21 különböző értékeket, lehető nagy szükséges erkölcsi feladatokat foglal magában: rend, tisztaság, őszinteség, szívesség, szorgalom, engedelmesség, és %y tovább. Ezek az értékek egy értékközpont, az úgynevezett értékdomináns hatása alatt sajátos értékalakzattá állanak össze. A gyermekkor értékdominánsa a növekedés. A növekedés olyan elementáris és annyira jellegzetes ebben az életkorban, hogy néha puszta szemmel megfigyelhetjük. Gyakori és gyors változások ragadják magukkal a gyermek testi, lelki és szellemi életét. Egyszer a folyamatos fejlődés formáját veszi, fel a növekedés; ilyenkor a felnőtt csak egy hosszabb távoliét után veszi észre a változást. Máskor, például egy betegség, vagy egy helyváltoztatás alkalmából (vagy pedig ha egy új személy lép be a család megszokott keretébe), szinte ugrásszerű formát ölthet a gyermek növekedése. Bevezetésünkben szóltunk már az életszakasz és az életegész viszonyáról. A gyermek célja nemcsak a növekedés, vagyis egy átmenet, hanem az ember mi volt megvalósítása is, éspedig éppen gyermekségmegvalósítása által. Az ember ugyanis életének minden korszakábanteljesértékűember, feltéve ha az adott életszakaszt annak benső értelme szerint valóban éli. Az igazi gyermek nem kevésbé ember, mint az igazi felnőtt. A növekedés út, a keletkezés útja. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Goethe: az ember nemcsak azért megy, hogy valahová megérkezzék, hanem, hogy az útonlét életformáját megvalósítsa. A védett fejlődés életkora sohatöbbé nem tér vissza. Az egész életnek szüksége van rá. A tudattalan lelki világ itt épült ki, s ez hordozza később a lélek egész életét. Az emberi lét fája a gyermekkorban gyökerezik. Ebből a talajból szívja az egész élet táplálékát. A gyermeknek meg kell élnie saját gyermekkorát, különben valami mélység hiányozni fog az életegészből. Soha többé nem láthatjuk már gyermekszemmel a világot. Később már nem tapasztalhatjuk meg az egzisztencia titokzatos egységét úgy, ahogy azt a gyermek megélte. Ezen a mély egység-tapasztalaton nyugszik a később kiépülő realisztikus és differenciált világkép. A későbbi élet tapasztalatait a gyermekkor élményei kiegészítik, elmélyítik és átszellemiesítik. Ez teszi voltaképpen élhetővé az egész életet. Paradox módon kifejezve: a gyermek, aki sohasem hallott mesét, s akinek nem volt alkalma mesevilágban élni, később nem tudja majd helyesen értékelni a tudományt, s nem látja majd annak határait, így volt ez a történelmi fejlődésben is; a modem tudomány nem ala-