A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

28

lecipelni azt a tömérdek újságot, lift nincs. Ott is újra mindent tisztít- tatni kell, kályhákat rakatni, vezetékről stb. gondoskodni a mostani időben. Brrr! Igazi egyiptomi élet lesz az! S vegyük még hozzá, hogy csak egy esztendőrekaptuk meg a lakást. Aztán ismét hová... merre?...0 tudja. Az Úr majd elvezet. Velünk van Jézus, az ő szerető Szíve, az édes Szűzanya, szent József. Úgy van jól, ahogy van. Borongás lelkünk mélyén örülünk, hogy életünk hasonl ít az Úréhoz! • Tanuljon ami esetünkből minden szenvedő embertársunk. Ahol a szükség a Iegnagyobb, ott van Isten segélye a legközelebb.

E szavak után visszatekintés az elmúlt első három év veszélyeire. A SZÍV első évének nagypéntekén - olvashatjuk • teljesen a demokraták kezében volt. Kivégezhették volna s esti tanácsülésükön életben hagyták. • Második évében nem volt papírja, éhen halhatott volna • és tisztességes zsidók adtak neki papírt. - Most július közepén azt sem tudta, hová hajtsa le a fejét az öt gyerek augusztus l-re. De adott nekik lakást az állam minisztere, a nm. pénzügyminiszter úr. - Bizalom! Nehéz lesz ez az esztendő. A jövő egén gondteljes felhők úszkálnak. De az idők jele - a Szent Szív biztatóan int: En uralkodni fogok ellenségeim minden agyarkodása ellenére!"

Hatásosabban senki sem tudta volna kifej ezni A SZÍV gondjait, hányt- vetett sorsát és küzdelmeit, mint maga a főszerkesztő ebben a megindító, érzelmes és mégis mélyen hívő beszámolójában. Későbbi életében P. Bíró szívesen visszaemlékezett ezekre az időkre. Elbeszélései alapján néhány érintett részletre pontosabb adatokat is tudunk nyújtani emlékezetből. A jólelkű pénzügyminiszter Popovics Sándor volt, aki később a Nemzeti Bank nagytekintélyű elnöke lett. A találkozás közte és P. Bíró között szívélyesen folyhatott le. A páter részletesen előadta terveit és céljait az újsággal, a miniszter szívvel-lélekkel helyeselte ezeket az elgondolásokat. A lakást átengedte neki és a későbbi időkben, a húszas esztendőkben, P. Bíró más természetű nagy gondjai között az akkori bank-elnök baráti módon ugyanoly jóakarattal segített neki, mint 1918-ban. - Talán még érdekesebb az a történet, amely a demokraták SZIV-mentő gyűléséről szól. A részleteket itt - sajnos - pontosan nem tudnám elmondani. Annyi bizonyos, hogy a demokratákon itt a nyomdászok szociáldemokrata szakszervezetét kell értenünk. Az est úgy alakulhatott, hogy a szakszervezet is véleményt mondott arról, vajon a háborús munkás hiányban érdemes-e A SZÍV szedésére munkaerőt adni. Nem merem azonban határozottan állítani, hogy ilyen formában jelentkezett a kérdés. Kétségtelen azonban, hogy P. Bíró gondjaiban és bizonytalanságában személyesen kereste fel a szakszervezet akkori