A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
31 út, amennyiben ennek a jellegnek megőrzését megengedték neki a nyilvánosság és közérdeklődés megbizottai, az újságírók, fotóriporterek. De csak a politikai jártasságból fakadt az a csodálatos biztonság, amellyel az állami és vallási határokon átlépett, mintha a felebaráti szeretet, a vallási türelem, a keresztény alázat szelíd fényében nem is léteznének. Akadályokat lépett át, amelyek érkezése előtt áthághatatlanoknak tűntek. Ebből is forrásozik az a mély megindult- ság és a magasra csapó lelkesedés, amelynek Jeruzsálem óvárosának és Rómának; utcái egyaránt tanúi voltak. LJ ogy feltehetők útjával kapcsolatban az első lelkesedés múltá® ■ val válasz nélkül maradt kérdések, az igaz. Alig tagadható, hogy békefelhívása általánosságban tartott - de mindenüvé eljuttatta vallási és világnézeti különbség nélkül, azaz minden "jóakaratú emberhez". Hogy nem közvetített a palesztinai kérdésben-soha egy szóval sem vállalt politikai feladatot. Hogy nem foglalt állást a Palesztinából kiüldözött egymilliókétszázezer arab menekült ügyében s nem tett lépést Izrael politikai elismerése felé, ez is igaz, de emlékezni kell arra is, hogy kezdettől elhárított minden politikai értelmezést útjával kapcsolatban. LJ a be is csukódott mögötte a Megiddőba vezető kapu, amelyet csak kedvéért nyitott meg Izrael, ha vissza is állították sietve a spanyollovasokat, a szögesdrótokat, s elfoglalták is őrhelyüket a páncélosok, mégsem maradhat nyom és hatás nélkül az emberek lelkében, hogy három napig igazi keleti vendégbarátság tényével vették körül zsidók és arabok a fehér reverendás zarándokot, megteremtvén körülötte akaratlan közös akarattal a béke és békesség légkörét. \M oltak, akik az út előtt életkockázatot is láttak a vállalkozás- ” ban, hivatkozván arra, hogy a nyugtalan Közel-Kelet acsarkodó gyűlöletében megterem az elszánt és vad fanatizmus is. Bizonyára számításba vette ezt a pápa is a vatikáni kápolna imádságos csendjében, Kennedy sorsára emlékezve. Vannak most, akik lélekjelenlétét és személyes bátorságát dicsérik, amelyről tanúságot tett, amikor a Via Dolorosán ott hányódott villogó, lelkes beduin arcok, virágcsokrokat szóró keleti káoszban a Szentsír Bazilika felé, hogy találkozzék a hellyel, ahol a kereszt állt, amelyet ezüst foglalatú karika jelöl a kőben. A Szentatya minderről hallgat. Beszédes azonban a tette, amelyre a búcsúzás pillanatában vállalkozott, s ami miatt késéssel indulha
