A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
29 fogadták az Albánéi hegyek tövében fekvő Ciampino repülőtéren. Az áthaladás a városon, amely máskor egy órát sem igényel, most három óráig tartott. A hűvös szélben, sőt jeges leheletűtramontáná- ban fél millió ember állt sorfalat a Via Appiától a Szent Péter térig s a Colosseum környékén szinte a jeruzsálemi kapu jelenetei ismétlődtek meg: az emberek áttörték a motorosrendőrök védőgyűrűjét, hogy megérinthessék a fekete kocsit, amelynek fénylő mélyéből újra s újra áldásra emelkedett a fehérreverendás atyai kéz. TIMES így ír: A zarándok út következménye, hogy folytatódott a pápaság átalakulásának folyamata. Mostantól kezdve lehetetlen a pápát úgy elképzelni, mint akinek a vatikáni palota ablakában álló alakjára csak messziről lehet rápillantani. Éppen annyira megközelíthetővé vált, mint minden államfő. Ez nyereség a pápaság és az egész világ számára... Csak néhány évvel ezelőtt is legfeljebb álmodni lehetett volna arról, hogy a pápa és az ortodox pátriárka találkozzék, még kevésbé arról, hogy a találkozó színhelye az Olajfák hegye lehet. Hogy ebből valóság lett, az sokat mond a találkozó részvevőinek keresztény szeretetéről és alázatáról. Ezzel ledőlt ugyan az első akadály, de a továbbvivő út cseppet sem könnyű. H izony, nem könnyű. Ez már megmutatkozott a "békecsók" kísérőjelenségeiben. Köztudott immár, hogy Benediktosz jeruzsálemi görögkeleti pátriárka nem akarta, hogy VI. Pál és I. Athe- nagorasz találkozzanak. A találkozás csak azután jött létre, hogy VI. Pál késznek mutatkozott Benediktoszt éppúgy fogadni, mint Athe- nagoraszt. Magyarázat? A pátriárkák egyenrangúak s Athenagorasz nem jogban és hatalomban, hanem csak címben, bizánci székhelye révén első a görögkeleti pátriárkák között. Köztudott volt az is, hogy szinte Athenagorasz repülőgépének startjával egy időben erősödött fel a helytelenítés hangja a görögországi görögkeleti egyház soraiban. Beszédek, cikkek, sőt imák fejezték ki az ellenzést, az elégedetlenséget a találkozás miatt, sőt egyes megnyilatkozások már keményen ellenségesnek mondhatók. Bizony, cseppet sem könnyű a továbbvivő út. Semmi esetre sem tehető meg gyorsan, kiszámítható idő alatt. A találkozó részvevői bölcsen látták ezt, Athenagorasz, miután együtt imádkozott és beszélgetett az Olajfák hegyén a pápával, azt mondta, hogy "egy mély elmélkedés kezdete", ami történt. A Szentatya pedig a búcsúvétel pillanatában így beszélt: "Nem búcsút mondunk egymásnak, hanem viszontlátást az új és gyümölcsöző találkozások reményében". Az evangéliumi kép pedig, amely a találkozóra illik, az emmausi tanítványoké: mennek az úton hittel és aggodalommal a szívükben, s abban a reményben, hogy csatlakozni fog hozzájuk az Úr.
