A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
2 / tanítása. Nézzük csak, hogy látott az Ur maga. A mindenség alkotója emberré lett. Az emberi életet nagyra tartotta, hiszen szerzője az alkotó Isten. Az emberi hivatást szent hivatásnak vallotta, hiszen Isten a saját képére alkotta az embert, hogy alkotásának csodáit az emberi arcokon visszatükrözve szemlélje. Ami tönkreteszi ezt a csodálatos képet, az az elszakadás a teremtés ősforrásától, Istentől. A legnagyobb rossz tehát az elszakadás Istentől, az éltető, megszentelő Istentől. Jézus a "sötétségbe" jött, a bűn hatalmában sínylődő emberek közé. Lelke tele volt fájdalommal az emberek bűiéi miatt és kész volt életét nemcsak tanítással, de magával az életáldozattal odatenni a Kálvária Oltárára, a bűnök engesz- telésére. Míg ez az óra el nem érkezett, a földet járta, emberek között élt. Dolgozott, pihent, öltözött, mosdott, gyógyított, tanított, látogatott, - az emberek életét élte. De ügy, hogy a föld az Isten nagy temploma volt, ahol mindent a Teremtő Atya dicsőségére kell tenni. Gondolkodása, érzései, cselekedetei mindig az igazság, a szeretet, az irgalom, a jóság ösvényeit járták. Tudta küldetésének értelmét, célját és mindig az Isteni Akarat betöltésében járt. Ellenségei tolongtak körülötte. Mert nem forradalmi felbújtó, mert nem politikai szervező, mert nem pénzosztogató nagyúr volt, akinek sokan szerették volna. Bár többet ígért és többet adott, a bűn hályogával pislogó emberek nem vették észre, vagy nem akarták észre - venni, hogy a legnagyobb vagyon a lélek tisztasága, a legnagyobb hatalom az Isten-gyermekség kegyelme, a legösszefogóbb közösség az Istenben testvérek búhtelen élete. Jézus élete a földön az igazi "szomorkodó" ember élete. Azé az emberé, aki nem akar örökre testben, testi jólétben, testi kényelemben, anyagi gazdagságban, betegség, gond, fáradtság, baj nélkül élni. A vándoré, aki elindul a földi úton és kilép belőle ügy, hogy az anyagi világot Isten dicsőségére és a maga megszentelődésére használja. Bálványokat nem állít magának sem pénzből, sem becsvágyból, sem hatalomból. Lelkét és testét megszenteli és feláldozza testvérei szolgálatára. Megnyitja szemüket az igaz látásra. Erősíti akaratukat az Isten és emberszeretetre. Lemondó életet él. Megérti a gyengeséget, szánja a bűnösöket, de a bűnnel meg nem alkuszik. A világosságot hozza a sötétségbe. Ahogy léptei nyomán, megváltásától meggazdagodva, a Szentlélek kegyelmeibe öltözve annyi követője tette utána; megbocsátást vitt a bűnösöknek, a kétkedőknek hitet, a kétségbeesetteknek reményt. Nem vigaszt keresett, hanem vigasz
