A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
47 minden egyes minisztérium és hivatalnok az ezen minisztériumokban dolgozó valamennyi prelátus ill. címet nem viselő áldozópap. Hivatalokról van szótehát és nem tudományos intézményekről, hivatalokról és nem apostoli mozgalmakról. így az is érthető, hogy ezekben a hivatalokban mindazok a hibák megtalálhatók, amelyek általában a hivatali szervezetet és ügyködést kísérni szokták. Ezeket a hibákat adott lélektani körülmények között nagyoknak is láthatja az ember, de megnagyíthatja azokat bizonyos irányzatosság is. Erre utalt VI. Pál pápa a kúria hivatalnokaihoz intézett szeptember 21—i beszédében. Egyrészt megállapította, hogy a pápa és a kormányzásban őt segítő kúria között mindig tökéletes volt az összhang. Ez magától értetődő dolog, - hangoztatta a pápa - hiszen a kúria méltóságát, tekintélyét éppen az adja, hogy a pápa utasításai alapján, a pápa akaratának szellemében intézkedik, a pápa rendelkezéseit hajtja végre. De a szentatya másrészt arra is kitért, hogy a kúria munkáját kritika is éri. Magyarázható abból, hogy a kúria az Egyház központi hivatalainak együttesét alkotja és ha munkájátbírálgatják ezt csak azért teszik, hogy Krisztus és a lelkek ügye késedelmet ne szenvedjen. Ezt a kritikát a kúriának alázatosan el kell fogadnia, az ellene felhozott nehézségeket alaposan át kell gondolnia, el kell ismernie, ha hiányok, mulasztások vannak. Rómának nincs szüksége arra, hogy süketnek tetesse magát és így védekezzék. Nem kell félnie a becsületes bírálattól, annál kevésbé ellenségeinek vádjaitól. Ami pedig a reformokat illeti, nyugodtan állítható, hogy a kúria maga kívánja ezeket a reformokat. Maga fogja megszövegezni és megvalósítani a reformokat. Nem fog félni Rómában senki sem attól, hogy a kúria hivatalnokait a világegyház egészéből hívják be központi szolgálatra. A kúria nem fog harcolni azért, hogy let mit idők kiváltságait megőrizze, nem is fogja sajnálni az elavult formákat. A kúria nem is akarja a saját hatáskörében megtartani azokat az ügyeket, amelyekben a püspökök sokkal jobban tudnak intézkedni. Semmiféleképpen sem fogVI. PÁL PÁPA NÁZÁRETI BESZÉDÉBŐL "Názáreta Jézus életébe való elmélyedés iskolája. Itt az ember megtanul ja megismerni, megfigyelni s elméi kedve megérteni, mi a mélységes és titokzatos jelentősége annak, hogy az Isten egyszerűen, alázatosan és szeretettel tel jes módon megtestesült az emberek között. Itt megtanuljuk, melyik az út, mely Krisztus megértéséhez vezet... Szűz Máriától hármat tanulhatunk a tisztaság erényén kívül: A Hallgatást, a házimunkában való tevékenykedést és a munka megbecsülését".
