A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
X legalább sejteni, hogy félévszázados jövő vár reájuk? A kérdés magában véve elég különös, de még nehezebb rá válaszolni. Ritkán esik meg, hogy az újság mindjárt első jelentkezésekor alakjával és tartalmával hosszú életet hirdet önmagáról. Egy lap fennmaradását és sikerét különben is nemcsak a jó kezdet, hanem más külső okok is befolyásolják. Kérdezzük meg mégis, hogyan hathatott A SZÍV az első világháború idején azokra, akik kezükbe vették? A külső alak, főleg a papír elárulja az akkori idők sok gondját, a j ó anyag hiányát. A nyomda azonban nem utolsó, a betűk változatosak. A mi számaink 1917-ben és 1918-ban a Sz. István társulat nyomdájában készültek. A cikkek elrendezésében is mutatkozik némi frisseség, hosszabb és rövidebb közlemények váltakoznak egymással. Senki sem állíthatja azonban, hogy az elrendezés művészete magas fokot ért volna el. Nem ritkán fordulnak elő hosszú, tördeletlen írások. Névsorokat, adatokat azonos nyomással a gondolatközlő cikkek mellett helyeznek el. Képek, nyomásbeli kiemelések teljesen hiányoznak. E fogyatkozások azonban megbocsáthatok s az akkori körülmények között nem sokat nyomhattak a latban. - Súlyosabb azonban már, hogy a tartalom is elég gyakran kiábrándítható lehetett az igényesebb olvasóra; főleg akkor, ha ez az olvasó a vallásos kérdéseket különben sem kísérte érdeklődéssel. Maga P. Bangha egyik 1917-ben megjelent sajtótanulmányában úgy emlékezik meg A SZÍV újságról, mint figyelemreméltó kezdeményezésről, annak ellenére, hogy tartalmában "szerény igényű". Emlékszem arra is, hogy egy vidéki újságíró szemem előtt átlapozta az első világháború idején A SZÍV egyik példányát. Utána csak annyit mondott lenéző mosoly kíséretében, hogy különös, még a mai időkben is jelentkezni merészelnek ilyen jámbor fecsegésekkel. Nagyjából így vélekedhettek mindazok, akik az igényesség magaslatáról tekintettek le az új lapra. Másképp kellett azonban ítélkeznie annak, aki a katolikus sajtó hazai viszonyait ismerte és hallott híreket arról, hogy rendkívüli gondokat vett magára a merész szerkesztő, aki ilyesféle kiadvány elkészítését vállalta. E vizsgáló bizonyára elcsodálkozott azon a merészségen, hogy az új lap nem havonként, hanem aránylag sok mondanivalóval hetenként jelent meg. Még inkább feltűnhetett, hogy A SZÍV a napilapok alakját, beosztását utánozta. Vezércikk, állandó inkább elvi témájú rovatok mellett jöttek az alka- lom-felvetette kérdések, külön csoportosításban a hírek, majd később a tárca-jellegű elbeszélések is megjelentek, sőt regényfolytatás is akadt a hasábokon. A hitbuzgalmi sajtótermékek között A SZÍV volt az első, amely az új idők szellemében hetilapként mert kopogtatni olvasóinál. Nem kétséges, hogy e megoldás a jól szerkesztett 18
