A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
A6 tékarra, hogy a lelki életet nem azonosíthatjuk egyszerűen a tudatos élettel. A lelki élet az álom esetében a tudattalan síkján folyik le, s csakkülönleges eljárásokkal hozható a tudat felszínére. (Álomképek, egyes személyes dolgok belátása, a szellemi alkotás előmozdítása, problémák megoldása stb.) Az édesanyának gondoskodnia kell a terhesség ideje alatt ennek a testi és lelki fejlődésnek helyes lefolyásáról; távol kell tartania mindazt, ami megrázkódtatná a gyönge életet. Ebben áll az áldott állapotban levő édesanya főfeladata. Az előbb említett krízist maga a szülés hozza meg. A születés pillanatában a kifej lett gyermek elhagyja az anyaméhet, megkezdi egyedi egzisztenciáját. A lélektani kutatások kimutatták, hogy ez az esemény mély nyomokat hagy hátra a gyermek lelkében. Kedvezőtlen szülési körülmények súlyos következményeket vonhatnak maguk után. Kihathatnak a gyermek egész életére, nemcsak testi, hanem lelki síkon is. Az anyaméhben a gyermek még teljesen egybefonódik az édesanya életével. Egészen benne van az anya életkörében s csak a szülés szakítja ki onnan. Itt az jelenthet nehézséget, hogy egyrészt megtörté- nik-e az elszakadás, másrészt pedig, hogy van-e bizonyos átmenet a teljes együttlét és a teljes elszakadás állapota között. Már Freud felhívta figyelmünket arra, hogy tapasztalt szülészek valóságos rémületet állapítanak meg a gyermeknél a születés pillanatában, s általában az édesanyát teszik felelőssé, ha a gyermek nem viseli el kellő módon ezt a rémületet. Másrészt súlyos következményekkel járhat a gyermek számára az is, ha valamilyen okból belsőleg, lelki síkon nem szakad el, vagyis ha nem teszi meg a lépést az egyéni egzisztenciába; úgy látszik ugyanis, hogy ez jelentős szerepet játszhat később egy mélyen gyökerező szomorúság kialakulásában. A szomorúságban ugyanis, minden valószínűség szerint, egy vágy nyilatkozik meg az anyaméh otthontnyújtó menedéke után. E kríziskor erkölcsi feladatai természetesen a szülőkre, mindenekelőtt pedig az édesanyára nehezednek. Ilyen feladatok; az anyaság élettani követelményei, az érzés világ átállítása, a figyelem és a szeretet összpontosítása, a szülés idején felvett magatartás. Az utolsó ponttal kapcsolatban fel lehetne vetni a kérdést, hogy feltétlen előnyt jelent-e a szüléskönnyítési módszerek egyre nagyobb kifejlesztése. Nem válik-e ezáltal semmitmondóvá az egész esemény? Talán elvész ezáltal az elválasztás (melynek egyik lényeges tényezője a személyi módon végrehajtott "elszakadás") egzisztenciális súlya.
