A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
41 Prohászka. De "szocializmus" többfélét jelenthet. Van állami vagy bürokratikus szocializmus, van testületi (korporativ) szocializmus és végül van kollektív szocializmus. Ez utóbbinak a hívei Marx követői, a szociáldemokraták. Prohászka nagyon jól tudja, hogy nem csupán "társadalmi kérdés"-ről van szó a marxizmusban. Uj világnézet lendíti harcba a mozgalom embereit; a teljes evil ági s ág, a történelmi materializmus toborozza híveit. A munkástömeg aposz- táziájáról van szó, ezért jajdul fel a nagy apostol. "... Mi az oka a munkástömegek hitehagyásának, s ami ezzel együtt jár, mi a szociáldemokrácia erejének forrása, mely a milliókat magával ragadja? A szociáldemokrácia ereje nem Marx Károly filozófiája s nem a történelmi materializmusnak frázisai, melyeket Isten, Krisztus és az Egyház ellen formál... A szociáldemokrácia ereje az a vagyon, föld, ház, otthon, remény nélküli proletariátus, az emberhez méltó lét anyaföldjéből kiszakított, gyökérvesztett tömegélet és tömeglé lek... " Prohászka tud tárgyilagos lenni; Marx tanaiban észreveszi a részletigazságokat. Nagy érdeklődéssel tanulmányozza Marx értékelméletét és elismeréssel nyilatkozik róla. Jól tudja, hogy van egy bizonyos gazdasági determinizmus és hogy a tőkés társadalom lényegén édes-keveset változtatnak az eszmék; szociális reformokra van szükség. (Az első világháború alatt a fehérvári püspök földreform-tervezetet nyújt be a Gazdaszövetség közgyűlésén, majd pedig a saját birtokán kezdi megvalósítani az örök-bérlet-rendszert.) Marx nagyszerűen elemezte kora társadalmát, a kapitalizmusról adott bírálata sok ponton helytálló. De a nagy próféta jövendöléseire rácáfolta fejlődő történelmi valóság. Marx még túlságosan "idealista" volt, túlságosan leegyszerűsítette a valóságot.) "A gazdasági fejlődés oly végtelenül komplikált láncolat, hogyutó- végre is előállhat egyik-másik, kevésbé méltatotttényező, mely megváltoztatja a számítást. Marx is, Engels is csalódtak, mikor előre megjósolták vagy legalábbis kilátásba helyezték, hogy ennyi meg eny- nyi év alatt a kapitalista produkció lejárja magát és csődöt mond. Marx Károly értéktörvényét is mennyire elhomályosítják a versenyárak (Konkurrenz-Preise), úgy hogy igen méltányos gondolkozók is ezt az alapvető törvényt csak szükséges fikciónak mondják; fikciónak az árak természetének tudományos analízisében. Pedig mily elragadó szép, mily logikus és kompakt Marxnak értéktörvénye! Igen, csakhogy lehet tényeket hamis hipotézisekkel is megfejteni... " T
