A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

13 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK LEPRAS BETEGEK Az ősidőktől ismert lepra bor­zalmas és visszataszítóbetegség. Gyakran befolyásolja a beteg er­kölcsi érzékét és ítélőképessé­gét is és általában súlyos termér szetűkellemetlenséggel jár. Szá­mos társadalmi intézkedéssel védekeztek a leprások ellen. így pl. nem érintkezhettek a többi emberekkel, a társadalom kive­tettjeinek számítottak s különfé­le gyűjtőtáborokban szigorú őri­zet alatt tartották őket. Miért bántak velük ilyen ke­gyetlenül, s bánnak sok helyen még ma is? Azért, mert egész a legutóbbi évekig gyógyíthatatlan és veszedelmesen ragályos be­tegségnek tartották a leprát. A leprás betegben ezért reményte­len esetet láttak s a társadalom­ra veszélyesnek tartva kiközösí­tették az egészségesek soraiból és szám űz ötté tették. A lepra szakértői ma viszont egybehangzóan azt állítják, hogy a lepra nem veszélyesen ragályos - a tuberkulózis sokkal ragályo­sabb nála - és teljességgel gyó­gyítható, főként ha kezdettől ré­szesül szakavatott orvosi gondo­zásban a beteg. A Hitterjesztés Kongregációja 1942-ben Lepra-kutató Intézetet létesített Lyon-ban s ebben fe­dezte fel Marie Susanne nővér a lepra megelőző és gyógyító szé­rumát, melyet azóta sok lepra­telepen sikerrel használtak. Mintegy két millió leprást gyó­gyítottak már meg vele. A leprával és problémáival foglalkozó körök ma már elítélik a leprások kötelező elkülönítését, mert sok leprás ettől való félel­mében inkább eltitkolja betegsé­gét. Az elkülönítés egyébként is megbélyegzi őket s ez késlelteti aztán gyógyulásuk után vissza­fogadásukat is a társadalomba. Az elkülönítés ténye ezenfelül csak megerősíti a leprásokról amúgyis táplált előítéletet - és teljességgel embertelen is. A leprásokat ugyanúgy kell kezelni, mint a többi beteget. Ezt azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom