A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
44 meg nem egyszer tudatlanságból, vagy bátortalan félelemből, gyanakvásból egyedül a "dirigé", az irányított folyamatban látják a probléma egyetlen lehetséges megoldását. Ezért félnek a tudomány újabb felfedezéseitől. Un hasard dirigé: talán ennek a kettőnek a harmóniája adja meg a megoldást. A magyarázat már sokkal nehezebb. De a meglátás nagy megkönnyebbülés. A legbiztosabb út a kölcsönös megbékélés felé... A "véletlen" kérdéséhez v.ö. OPARIN (orosz biológus, az élet eredetéről felállltott hipotézise miatt világhírnek örvend) mesteri hasonlatáth írjuk az ABC egyes betű it külön lapra, aztán jól keverjük össze az egészet. Most hajítsuk tel jes erővel a levegőbe. A papírlapok egyik a másik után leesnek a földre, az egyik lassabban, a másik gyorsabban. Szedjük fel abban a sorrendben, ahogy leesnek. Rakjuk össze a betűket. Szinte semmi eshetőség nincs arra, hogy egy ismert vers lesz belőle. Ahhoz, hogy az így összekevert papírlapokra írt betűk Petőfi "Szeptember végén" című versének első strófáját adják, nagyon nagyon csekély a lehetőség. Szinte semmi. Pedig az ABC-ben alig van 30 betű. Ha mégis kijön "véletlenül" a kívánt vers, ismételjük meg a kísérletet mindaddig, míg újra ugyanaz a vers esik le lábunk elé. Fogadni mernék, hogy Nobel- díjat kap az, akinek sikerül ez a kísérlet. Pedig ez a kísérlet gyerekjáték ahhoz képest, ami a világegyetem evolúciójában történik. Huxley megadta rá számokban a feleletet. Oparin erre az iménti példával válaszolna. Oparin számára nem marad más megoldás, mint a kommunisták híres dogmája: a dialektikus szükségszerűség. ( Nesze semmi, fogd meg jól!) Szerintem Teilhard de Chardin adta meg erre a nehéz kérdésre a leg- kielégítőbb feleletet, mint fentebb kifejtettük. HALOTTUNK: Mr. Kertész József, Welland, Ont., Canada R. I. P.