A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

30 botorkáló értelmünk csakhomályban mutatja az igazi út fényét. Meg­gyengültakaratunk csak tétovázva bolyong Isten világában. így az­után a tévedések és gyengeségek útvesztői között bolyongunk. Sze­münket tágrameresztve nyitjuk a világra, de belső önzésünk, nagy- ravágyásunk, érzékiségünk megalázó hitványságok felé vezetnek bennünket. Fülünknemcsak az igazságot hallja meg, de nyitott a ha­zugság befogadására is. Ajkunk nemcsak az igaz szóra kész, de a rossz beszédre is. ínyünk nemcsak a szükséges étel ízének örül, de kéjeleg az ínyencségekben, sőt az esztelen kéjelgésben is. Egész testi életünk minden érzéklő kapuja a magunk jobb, a magunk szent életéért van, s mégis, ezeken a kapukon át árad belénk és sugárzik tőlünk a bűn minden szennye. Figyeljük meg magunkat: mennyi szenvedésünk oka vagyunk! Meny­nyi Isten, felebarát és önmagunk ellen elkövetett vétek okozta eze­ket a szenvedéseket! Jézus leroskadt bűneink terhe alatt. Azután belefogózva áldozati keresztjébe fölemelkedett, hogy tovább vigye vétkes életünk terhét. Jézus t a I á I k o z i k szen­vedő Anyjával. AZ ISTENI Akaratnak engedel­mes élet éppen legsúlyosabb meg­próbáltatásaiban érzi meg az is­teni vigaszt. Jézushoz ez az em­beri vigasz akkor ért, mikor Anyjával találkozott. Két egymást megértő lélek! Két egymást szerető lélek! Két egymással eggyévált lélek! Melyik érezte jobban a keresztét gyötrelmét? A Fiú, aki cipelte a fát, vagy az Anya, aki látta fiát a keresztet vonszolni? A szenvedések legsú- lyosabbika mindig a lélekben van. S akik szeretik egymást, együtt szenvednek, nem is tudva, hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik szenvedése. Egyetlen, közös gyötrelem az. És éppen ezért vigaszos szenvedés. Semmi sem enyhít úgy bajainkban, mint ha van valaki, aki megért bennünket. Együtt szenved velünk. De hol is lehetett volna Mária másutt, mint Fia mellett ebben az

Next

/
Oldalképek
Tartalom