A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
7- Most, rögtön,- Jaj, ne! - ijedt meg anyus. - Ne rontsd el apusnak a mai szép estét.- Hát mi lesz ma?- Ejnye, Helénkém, már annyira nem vagy gyermeklelkű, hogy ezt is elfelejted? Hát a karácsonyfabontás. Hiszen ma van kiskarácsony napja. Helén fejére ütött. Hát persze! Ma van Háromkirály! Ez a mai este náluk mindig kedves családi est. Leszedik a karácsonyfát, é- nekelnek, játszanak, beengedik a süveges, éneklő fiúkat is. Azért lármáztak hát ma annyira a kis testvérei. Készülnek már a kará- csonyfabontáshoz. Kissé elszégyenkezett.- Bocsáss meg, anyus. Igazán elfelejtettem. Nem szólok ma apusnak semmit. Majd holnap. # $ * Este megvolt a szép családi ünnepség. Apus a kisebb gyermekekkel játszott és boldog volt. Közösen szedték le a fát. Minden szebb cukoralaknál, vagy díszecskénél ujjongó sivításba kezdtek a kisebbek. Apa velük nevetett, azután Helénre nézett, arra a leányára, aki már nem tudott gyermekded lenni... Elkomolyodott és így szólt az összeshez, de a nagyleányára vetve egy átható pillantást:- Látjátok gyermekeim, minden édesség és fényesség lekerült a fáról... Es még így lekopasztva is szép ez a fa. Vajon miért?- A szép zöldje miatt! - kiáltott harsányan a kis Kató.-Úgy van. Az örökzöld rajta az igazi szépség. A tavalyi fánk nem volt ilyen szép. Miért? Lajcsi, az első gimnazista ezt is tudta:- Mert a fűtött szobában állott tavaly és kiszáradt. Amikor a díszeket leszedtük róla, csak egy száraz kóró maradt.- Most mondok valamit és ezt sohase feledjétek el, kedveseim. Az élet lassan-lassan leszed az emberről minden szépséget és külső cicomát, úgy, ahogy leszedtük mi most e fáról. De akiben megvan a lelkiszépség, a szívnemesség, annak az nem fog ártani. Az fenséges marad úgyis, mint elhagyatott, kopár, vén fa. Mint ez a szép, sudár fenyő itt ni. De akiből a sok hiúság és hejehujázás i