A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
39 hatnia lelkünket, és ezen dolgozik az Egyház szolgája a szentbeszédben, és vele az Isten kegyelme. így lett a pogány Ágostonból, Sz. Ambrus beszédeinek hallgatójából Szent Ágoston. Ezért tartja Sz. Pál rendkívül fontosnak az ige hirdetését és ami lényegesen ahhoz tartozik, annak hallgatását. (II. Tim. 4,1-5.) Az igehallgatás kötelezettségét súlyosbítják bizonyos körülmények. Akik anyagias, léha, hitetlen légkörben kénytelenek élni, - és mennyien vannak ilyenek!- akik kénytelenek látni vagy hallani kér. hitük és erkölcsük lekicsinylését, megvetését, semmibe vételét, azok különösen kötelesek magukat megszilárdítani a hitben és erkölcsben, különben könnyen lelki hajótörést szenvednek. A szülőknek is az átlagnál jobban kell ismerniök hitük tanítását, hogy gyermekeiket iskolás korukban is, később is a hit és erkölcs útján megtarthassák és esetleg az iskolai hitoktatás hiányait pótolhassák. Ha valaki mesterséget tanul, nem marad meg a vizsgálattal fölmutatott tudásnál, hanem tovább képzi magát. A jó ügyvéd, mérnök, orvos állandóan tökéletesíti tudását. "A jó pap holtig tanul". Szégyen volna, ha míg szakmánkban folyton fölfelé ível tudásunk, addig a sokkal fontosabb, az Istenre és az örök életre vonatkozó dolgokban tudásunkkal csak lefelé csúsznánk. Legyen bár nagy tudós valaki: ha a hit titkairól, Istenről, Isten parancsairól annyit sem tud, mint egy jól oktatott iskolás fiú, biz az csak szánandó alak! Vétkesnek kell tehát mondanunk azt, aki hitét egyáltalán nem, vagy csak nagyon hiányosan tanulja; aki rendszeresen elmulasztja a vasárnapi szentbeszéd hallgatását és mulasztását más módon, pl. megfelelő könyvek olvasásával nem pótolja. Hitünk ismeretének állandó mélyítése egyik legfontosabb keresztény kötelességeink közé tartozik. Az igazság kedvéért meg kell azt is mondanunk, hogy vétkes a pap is, aki, bár módjában állna jól készülni beszédeire, hanyagul készül és rosszul látja el Krisztus és az Egyház nevében végzendő igen fontos föladatát. Alig lehet tagadni, hogy hallhatók néha gyenge szent beszédek is és ez sok hívőnek nehézséget okoz. De ne feledjük, hogy korunkban nem könnyű jó szentbeszédet mondani. A mai ember sokat olvas; rádión, filmen, televízión nevelődik és szinte az egész világgal megismerkedik. Ezért sokkal igényesebb és kritikusabb, mint amilyenek a régiek voltak. Az Egyház éveken át képzi leendő papjait és amennyire a nagy tananyag engedi, iparkodik bevezetni őket az egyházi beszéd művészetébe. De mégsem lehet mindenki országra szóló szónok; a papok többsége tehetség szempontjából nem fogja fölülmúlni az átlagot. Sok helyen nagy a paphiány és a munkával,
