A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
5 risztikus testén táplálkozva. Egyek lesznek hitben, gondolkodásban, cselekedetben. Elvárta tőlük, hogy szeretik egymást. És azt is, hogy azokat a felebarátaikat is szeretik, akik nem tartoznak még Krisztushoz, mert még a pogányság láncaiba kötve élnek. Ha életünk irányítója Krisztus, ha elfogadtuk az Ő tanítását, akkor aszerint is kell élnünk. Nincs jogunk lenézni másokat és jobbnak tar- tani magunkat. Hiszen ami jó van bennünk, az az 0 irgalmas kegyelmétől van. És ha rajtakapjuk magunkat, hogy pogány ösztönök és szenvedélyek vezetnek bennünket, akkor kitörünk abból a lelkiségből, mely kereszténységünk bizonyítéka. A pogány önzés, a pogány bosszúállás, a pogány öntetszelgés, mások megvetése, magunk nagy- ratartása egy sorba tesz bennünket a pogányokkal, akik akkor is körülvették a keresztényeket és ma is körülvesznek bennünket. Nem az ért tesszük a jót, hogy fitogtassuk jóságunkat. Ha irigység, harag, nagyképűség, gyűlölet és bosszúállás szenvedélyei szerint élők cselekedeteit követjük, nem vagyunk-e magunk is pogányok? XXIII. JÁNOS PÁPA SZAVAI A ZSINAT MEGNYITÁSAKOR: "Az csak természetes, hogy megnyitva ezt az egyetemes zsinatot visz- sza akarunk pillantani a múlt felé, hallani akarjuk a múlt véleményeit, amelyekbenami elődeink ünnepi és méltóságteljes szavai, a legrégebbi és a legújabb főpapok véleményei és érdemei visszhangzanak. A fő probléma, amellyel a világ szembenáll majd kétezer év után, változás nélkül ugyanaz. Krisztus az élet és történelem örökké fénylő központja. Az emberek vagy Vele vannak és Egyházával, amikor is jogokat, jóságot, rendet és békét élveznek) vagy pedig nélküle vannak, esetleg ellene vannak, amikor is zűrzavart növelnek, keserűséget hintenek el az emberi viszonylatokban és testvérgyilkos háborúk veszélyét állandósítják. Az egyetemes zsinat, valahányszor összehívták, a Krisztusban való egység ünnepi kinyilatkoztatása volt és ennélfogva az igazság egyetemes kisugárzását érte el, az egyén megfelelő vezetését mind az otthoni, mind a társadalmi életben, a lelki energiák megerősítését, és a valódi, az örökké tartó jóság felé fordult. Az Egyház e rendkívüli hatásának a tanúsága a különböző, egymást követő, húsz évszázad korszakaiban előttünkvan számos kötetben, amelyek mind az egyházi irattárak megszentelt atyai öröksége, itt Rómában és az egész világon, a nagyobb könyvtárakban."
