A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
21 elején. A bölcs édesanya és édesapa azonban felfogja, hogy Istentől kapott megbízatásuk gyermekük házasságkötésével véget ért, és ezután már csak kedves tanácsaikkal és imáikkal törekedhetnek arra, hogy gyermeküket továbbra is segítsék, más joguk nincs arra, hogy azok életébe beleszóljanak. Ugyancsak lényeges változást hoz a házasságkötés a gyermek számára is. Isten akarata szerint a házasságot kötő fiú, vagy leány elhagyja szüleit és házastársához csatlakozik. A házassági esküben olyan Ígéretet tesznek egymásnak, amilyent szüleiknek sohasem tettek: hogy egymás mellett hűségesen kitartanak az élet minden megpróbáltatásában, mindhalálig. Eddig szülei foglalták el az első helyet a gyermek életében. Az ifjú házas számára most házastársa veszi át az első helyet. A bölcs szülők megértik ezt és nem akarnak vetélytársként szerepelni gyermekük házastársa mellett, és nem i- gyekszenek továbbra is teljesen a maguk számára lekötni gyermekeik érzelmeit és gondoskodását. Magától értetődik, hogy a jó gyermek a házasságkötés után sem feledkezik meg szüleiről, és továbbra is bensőségesen szereti őket, sőt ha rászorulnak, anyagilag is gondoskodik róluk. Nem engedi azonban, hogy szülei válaszfalat húzzanak közéje és házastársa közé, s elhidegftsék őt attól, akinek örök hűséget fogadott. Ha pedig a szülőkből hiányzik a kellő bölcsesség új helyzetük felfogására, a megházasodott gyermeknek kötelessége házastársának engedelmeskedni szülei helyett, házastársát követni szülei helyett. Mindezt természetesen a legnagyobb szeretettel és szülei iránti tisztelettel kell megtennie, de ugyanakkor a legnagyobb határozottsággal is kell eljárnia. Az a gyermek, aki ezt nem képes felfogni, vagy megtenni, világos jelét adja annak, hogy még éretlen a házasságra még akkor is, ha egyébként ugyancsak eljárt már felette az idő. Ahol anyós-probléma van, ott rendszerint az anyjához helytelenül ragaszkodó, önállótlanságra nevelt "anyás" lány, vagy fiú is található, s mindketten egyformán hibásak az a- nyós-gyűlölet kialakulásában. Ugyanez áll a helytelen após-viszony kialakulására nézve is. 1. Az új házasok ne éljenek együtt szüleikkel. A bölcs édesanya és édesapa visszautasítja házasulandó gyermekének meghívását, hogy éljenek közös háztartásban. A szüleit bensőségesen szerető, de az életben még nagyon tapasztalatlan gyermek nem is gondol arra, milyen nehézségeket okozhat ajánlatának elfogadása mind saját maguk, mind szülei részére. Még kevésbé i- gyekeznek a bölcs szülők rávenni gyermeküket arra, hogy házasság- kötése után továbbra is együtt éljen velük, s házastársa is hozzájuk
