A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
14 Az asszony már hónapok óta takarékosgatott, hogy uracskáját ajándékkal lephesse meg, de minden igyekezete ellenére karácsony előtt egy héttel mindössze két pengő negyvenhat fillérig jutott. Mit is vehet ebben a drága világban ezért? Mit, valóban, ami még ajándéknak nevezhető? Mit is tudna még pénzzé tenni, hogy a tíz éves évforduló ajándékozás nélkül meg ne essék? Ezen töprengett, aggodalmaskodott már hetek óta. Egyetlen dolog volt még, ami értéknek számít. Csonka jegy-gyűrűje. Csonka, mert bár aranyból volt, de a beleötvözött foglalat ü- resen állt. Házasságuk alkalmával sem lehettek valami dúsgazdagok, mert úgy tervezték, hogy egyszer, ha jobb anyagi körülmények közé kerülnek, ura szép rubintot vesz bele. De tíz év után is a foglalat még üres. Gondolta: a városban eladja az aranygyűrűt és vesz belőle férje vadászpuskájához egy szép sárga bőrtokot. Ez volt ura egyetlen szórakozása és öröme. A vadászat. De mindig panaszkodott, hogy puskája lassan tönkre megy tok nélkül. Hiszen por lepi, rozsda eszi, a vadászatokon mindig átnedvesedik, főleg télen. Sajnálta, mert értékes háromcsövű volt. Két csöve sörétre, egy meg golyóra. Azonkívül meg emlék is. Nagybátyja hagyta rá, akit nagyon szeretett. Így a bőrtok tényleg értékes ajándéknak számíthat ura szemében is. Finom bőrtok. Hogy fog örülni! Persze mindez a legnagyobb titokban folyt, mert meglepetésnek szánta. Igaz, ha majd megtudja, miből került rá a pénz, öröme talán haragra változik. De nem fogja megtudni! Így jött meg a szent karácsony ünnepe. A vadonatúj sárga bőrtok szép csomagban ott volt a karácsonyfa alatt. Volt ott egy másik formás kis csomagocska is, amit meg a segédjegyző szánt meglepetésnek felesége számára. De hogy abban mi volt, az asszonyka hiába rázogatta, kitalálni nem tudta. A vacsora alatt mindketten izgultak. Alig várták, hogy utána, az éjféli mise előtt, ahogy évenként tenni szokták, nekiálljanak a csomagok kibontásának. Bontogatja a segédjegyző. Hát uramfia, szép, erős sárga bőrtok a vadászpuskához! Az asszony izgalommal várja az öröm kitörését. De csak egy sápadt arcot lát, egy pár zavaros szemet, mely kerüli az övét. Az asszony is kibontja a maga kis csomagját. Hát finom kis ékszertokban, egy pirinyó, sz^p csiszolt vérpiros rubint ugrik a szeme elé. Csak úgy szikrázott a karácsonyi gyertyafényben. Az ígért ékkő a jegy-gyűrűhöz. A férj is figyeli az asszonyt, várja az
