A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
II értelműén fejtegeti efezusi levelében (2,13 kk.) a megváltásról: ebben szerzett Krisztus békességet zsidónak, pogánynak: "Most azonban ti, akik messze voltatok, Krisztus Jézusban közel jutottatok, Krisztus vére által. Ő a mi békességünk... Eljött, hogy békét hirdessen nektek... " Ezt a békét Isten és ember között Krisztus a kereszten kötötte: .. keresztjének vérével békességet szerzett mindennek, ami akár a földön, akár a mennyben van" (Kolossz. 1, 20). "Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által..." (Róm. 5,1). Krisztusnak ez a békéje tehát elsősorban az Istennel való béke, amit egyedül általa kaphatunk. Vére által békített ki minket az Atyával s egy Testben egyesített minket, úgy hogy Vele csaknem egy személy vagyunk. Az Atya Fiában szeret bennünket s mi az Atyával való békénket Fiában mondhatjuk magunkénak. Ez a béke természetfeletti jellegű: maga a kegyelem. Bár érdemünk nélkül adja Isten nekünk, mégis megköveteli közreműködésünket. Ezért buzdítja gyakran az Apostol a híveket, hogy békében éljenek. "Amennyiben rajtatok múlik, lehetőleg éljetek minden emberrel békességben. Bosszút ne álljatok... hanem hagyjátok az Ítélet haragjára... " (Róm. 12,18/19). "Törekedjünk arra, ami a békességet szolgálja" (Uo. 14,19). S bár egyrészt kötelességünk, hogy mindenkivel békében éljünk, ez a béke ugyanakkor mégiscsak Isten ajándéka, a Szentlélek gyümölcse egyben (Vö. Gál. 5,22). Ennek a békének - mint égi ajándéknak - természetfeletti indítékokra kell támaszkodnia. Az embereket Krisztus miatt kell szeretnünk, azaz: mert Krisztus meghalt érettük; mert Krisztus által vannak kapcsolatban velünk; mert vagy mindannyian Krisztus egyazon testéhez tartoznak, vagy arra hivatottak, hogy majdan Krisztussal közösségben éljenek. III. Krisztus békéje és a világ... Az egész világ - nyilvánvaló - békében élhetne, ha mindnyájan Krisztus békéjét keresnénk. Az sem kétséges, hogy Isten minden ember számára békét akar. Mert Isten "a béke Istene" (2. Tessz. 3, 16). Viszont ugyancsak Krisztus kijelentéséből tudjuk, hogy itt e földi életben nem valósulhat meg a tökéletes béke. Itt a földön az Egyház állandó harcban áll a sötétség hatalmaival, a világ fejedelmével. Ezért mondotta Krisztus: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak, hanem: hogy kardot... " (Máté 10,34) s ehelyett bővebben ecseteli az ellenségeskedést is, mely egész a családok közösségéig hatol. Amíg tehát a jó és rossz keveredik a világban, addig nem lesz tökéletes béke.
