A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

(Az alábbi cikk elsősorban papoknak készült, de tárgyánál fogva haszonnal olvashatják mindazok, akik a lelki élet csodálatos mély­ségei után érdeklődnek. • Szerk. -) JÉZUS BARÁTAI- II. rész ­A Szentatyák tanítása. Kétségtelenül kimerült és végét járta a hellén-római kultúra, a- mikor a krisztusi örömhír a világba köszöntött, de ez önmagában egyáltalán nem magyarázza meg azt a bámulatos, hódító sikert, a- melyet az első századok nagy papjai arattak. Csak gondol­junk arra, milyen züllött, kiégett lelkű, kegyetlen szívű társadalom­mal álltak szemben, és egyetlen fegyverük az Evangélium volt. De nyomban megértjük a csodát, ha a ránk maradt írásokat forgatjuk. Valami soha nem látott isteni irgalom tört akkor a világba, és az életnek új látomása vonzotta a tömegeket, amikor Karthágóban Cip- rián és Ágoston, Bizáncban Nazianzi Gergely és Aranyszájű János, Alexandriában Athanáz, Milánóban Ambrus, Kappadóciában Basilius hirdették a nyomortól megváltott emberség, az új teremtmény öröm­hírét. Birodalmi tisztviseloTc, barbárokból toborzott római zsoldo­sok, a görög és latin irodalmat, a pogány életlátást magyarázó is­kolamesterek, iparosok és kereskedők, gazdagságban úszó polgárok és rongyos rabszolgák rajzották körül a keresztény szószéket. Ren­geteg szöveget jegyeztek fel a gyorsírók, és aztán másolták a beszé­det. Még ma is tüzet fog a lelkünk, amikor olvassuk a beszédeket, amelyeket gyakran szakított meg a zajos tapsolás. Mert annyira el­ragadta a híveket az, amit a püspök mondott. A sok közül csak Ágostonból idézünk egyet-mást. Karthágó az akkori pénzvilág központja volt. A bankárt lovagnak hívták, nyilván azért, mert gon­dosan kerülte a nagylelkűséget. Mégis többen jártak templomba és Ágoston így beszélt nekik: Már a nyugati tartományokat pusztítják a gótok és hamarosan itt lesznek, és akkor minden vagyont oda fogtok adni, hogy a puszta életetek megmaradjon. Tudom, uraim, hogy ti a kamatból és uzsorából szerzitek a pénzt, ne is mondjatok le róla, de annak adjátok a kölcsönt, aki a legnagyobb kamatot fizeti. Az Is­ten ez, mert ő lesz a te nagy jutalmad és nagy nyereséged, amint maga mondta: Ego ero merces tua magna nimis. Ne mondjátok: Is­P. VARGA LÁSZLÓ S.J. ié

Next

/
Oldalképek
Tartalom