A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
34 JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL Cser László S.J. NEVELESI ÖRÖMÖK Az ebédutáni napfény melegen és lustán hullámzott a házak között. Mintha a forgalom is ellustult volna. Az autók hangtalanul, tempósan osontak át a beton felett. Kis autók, mint növendék-emberek, / nagy autók mint felnőtt emberek. Uj autók mint egészségesek, öreg autók, mint olyan emberek, akiket fáradt lábuk vagy a kórház vagy a temető felé viszi. Kint ültem a plébánia oszlopos gádora alatt. A plébános, reszkető kezű, még csak középkorú ember a virágai között babrált. Nem tudom, hogy a hosszú római teológia viselte-e el annyira, vagy az egyházközsége, mely immár huszonötezer lelket számolt. Az öreg, hetvenötéves plébániával szemben a fiatal iskola állt. Oda több mint ezer gyerek szaladt reggelenként, hogy a dominikánus apácák feketeköpenyes szigora alatt, fehérruhás szellemük fegyelmező isteni és emberi tudását magukba szedjék. A reszkető plébános a rózsáit szemlélte, aztán muskátli ágyásai között kapargált. Talán belefáradt az igyekezetbe, vagy megelégelte a gyönyörködést virágai fölött, - eltűnt a ház hátsó bejáratánál. 2. A lusta ebédutáni idő nyugalmát gyerekhad hangos csatazaja törte fel. A tíz gyerekből álló csoport játékfegyverekkel: cowboy pisztollyal és indián nyíllal felszerelve tanácskozott a sarkon. Tetszhetett nekik a kert. Egymásután másztak át a zöldrefestett vaskerítésen. Míg az utakon szaladgáltak, félig hunyt szemekkel gyönyörködtem bennük. De azt már nem állhattam, hogy nyári melegben hógolyóst játszanak a hófehér labdarózsákkal. Pedig azt tették. Odaseneki könnyű rántással tépték a fehér virágot. Most már kinyílott a szemem és tudtam, hogy rosszallást fejez ki. Az álláspont azonban nem elég ott, ahol cselekedni is kell. Kelletlenül feltápászkodtam s míg fejemben eligazítottam cselekvő
