A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

25 P. Baják Mihály S.J. Akikről itt szó esik, a XX. században hatoltak be a titokzatos Ti- betbe, és nagy nehézségek árán, sőt életük veszélyeztetésével ipar­kodtak utat törni Isten országának. Nem egy közülük, így az elzászi származású Nussbaum atya, életével fizetett hősi vállalkozá­sáért. Tibet területre nézve mintegy négyszerese Franciaországnak. Nagy részét átlag 4000 m magas fennsík alkotja, melyen további 2-3 ezer m magas hegyláncok vonulnak át. Éghajlata rendkívül zord; télen sokszor 30 fok alá is süllyed a hőmérséklet. A mongol benn­szülöttek ilyenkor arcukat vastag zsírréteggel vagy szövettel védik a fagyás ellen. Csak a völgyekben van némi földművelés; főleg ár­pát termelnek; állattenyésztéssel is foglalkoznak. Jellegzetes házi­állatjuk a jak: hosszúszőrű, bivalyszerű állat. Ez a teherhordójuk; ez látja el őket tejjel és hússal. A lakók vallása a buddhizmus, sok helyi babonával keverve. Föl­tűnően nagy szerzeteseiknek: a lámáknak a száma. Ezek közt vannak egyenes, tiszta, vallásos lelkek; de jelentős részük éppoly tudatlan, babonás, mint a többi bennszülött. Sióval: Tibet mindenképp nehéz és kemény talaj az Evangélium részére. Az Egyház nem feledkezett meg erről a hálátlan talajról sem. Ha Tibet belsejébe ritkán bírt is egy-két hithirdető behatolni: a keleti részén, a "kínai Tibetben", ahol a fennsík lefelé kezd lejteni, léte­sített missziós állomásokat, hogy aztán onnan, ha majd alkalom a- dódik, tovább vihesse az igaz hit világosságát. Ebben a "kínai Tibetben" a XIX. század vége felé kezdtek a hit­hirdetők itt is, ott is megtelepedni. 1910-ben a pápa fölállította a Kien-csangi apostoli helytartóságot; élére a francia származású de Guébriant püspök került. Vezetése alatt a párizsi missziós társaság emberei működtek. 1931-ben a Mekong völgyében fekvő Wei-hsi-i misszió élére P. Nussbaum került, aki akkor már 23 éve dolgozott “TIBETI LJH—TÖRÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom