A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

18 nem lehet teljes a lét, mert ami Istenben van, szükségkép­pen van, vagyis a magától való végtelen élet, a tiszta szellem a há­rom személy tökéletes közössége a természet egységében. Ámde az Istenség minden szellemi lét mintája s azért az embert is társas lénynek alkotta. Más szóval az egyéni lét a közösség nélkül csonka és elégtelen, viszont a közösséget meg a szeretet hozza létre és eb­ben a kölcsönhatásban lesz teljes az életünk. Tehát az élet szánal­mas koldusa lesz, aki csak magának akar élni. A szeretetben vala­mi teremtő erő van, mert tevékenyen akarja, hogy más is le­gyen, más is éljen, más is boldoguljon. így lesz aztán a szeretet legfőbb cselekvése bennünk a szolgálat és így értjük meg jobban Jé­zus szavát: Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon. És milyen kü­lönös dolog ez a szeretet! Összegyűjti az egymástól idegen embere­ket, és ezzel valami újat hoz létre, ami több, mint a csoportban é- lők együtt, mert az én és te között és fölött megszületik az új való­ság, amit úgy mondunk egyszerűen: mi. En te vagyok, mi ketten egy vagyunk, s úgy beszélek veled, mint a telkemmel, írja Kis Te­réz a nővérének. Ha szabad így mondani, ez a többesszámú én csodája, ami a közösségben születik. Magasabb síkon Szent Pál is pontosan így beszél: Élek én, de már nem én, hanem a Krisztus él énbennem. Mivel magának túlságosan kevés volt, megtalálta ma­gát Krisztusban. A Szentírás bizonysága. A keresztény tanszerint csak egy isteni szeretet van, amellyel Istent önmagáért, magunkat és felebarátunkat Istenért sze­retjük. Tehát a testvéri szeretet isteni erény, nem merőben erköl­csi. Szent Ignác szerint az apostol és lelki ember Istenben szeret mindent. Az Evangéliumban a testvéri szeretet parancsának valami rendkívüli, sőt páratlan hangsúlya van, amelyet a mai katolikus tár­sadalom nem érez és a cselekvésben sem fejezi ki. Nyomban látha­tó lesz ez, ha a főbb szövegeket szemügyre vesszük. Az első Szent János 13. fejezetében így hangzik* Uj pa­rancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerette­lek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja minden­ki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz. Már az Ószövetségben így szólt a törvény: Sze­resd felebarátodat, mint önmagadat (Mt. 19,19). Krisztus azonban ezzel nem érte be, s ezért beszélt új parancsról, melyben a szere­tet indítóoka és mértéke merőben új és a kettő tulajdonképpen egy, olyan értelemben, mint ugyancsak Szent János írja: mivel szerette övéit, kik e világban valának, mindvégig szerette őket, vagyis vég-

Next

/
Oldalképek
Tartalom