A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

17

nek át, s hallottam suttogó hangját: "O, édesem!"

Csodálkozva kérdeztem: "Mi a baj?" - A válaszát soha nem fogom elfelejteni.

"Mivel annyira szeretlek Téged, nekem nem mindegy, mi fog történni a te halhatatlan lelkeddel. Nagyon szeretném, ha te is katolikus lennél, és te is elnyernéd mindazokat a kegyelmeket, amiket mi, hogy megmentsük lelkünket. "

Báli hangulat - és az én halhatatlan lelkem! Sokáig nem tudtam elaludni azon az éjszakán.

A gondolkodásnak az lett az eredménye, hogy kérdezősködni kezdtem a katolikus vallás felől. Egyre többet és többet. Így megtudtam, hogy oktatásban kell részesülnöm annál a papnál, aki a házassági engedélyt szerzi meg számunkra. Azonban, valamilyen ok folytán, soha nem vettem részt ezen a kurzuson. Egyedül a jövendőbeli férjemtől tanultam meg egyetmást. Es ez jó is volt így. Tudtam, mi a katolikusnak a kötelessége a mindennapi életben és a házasságban. Kész voltam szerepemet tisztes és illő módon betölteni.

Egy alkalommal, félig tréfából, félig komolyan, és tudva menynyire szeret, megkérdeztem tőle: "Mit csinálnál, ha nem lennék hajlandó katolikus pap előtt házasságot kötni?"

Gyöngéd kézzel fordította maga felé fejemet, hogy a szeme közé nézzek, és nyugodt hangon mondotta: "Akkor... nem vennélek el, Lennie. Más ugyanis nem lenne házasság. " Ez kijózanított.

Annyira szerettem volna katolikus lenni, az ő kedvéért, meg születendő gyermekeink kedvéért, akik ugyan katolikus módon nevelkedtek volna, de egy megosztott vallású otthonban. De csak nem tudtam hinni. Különös, ugye, hogy ugyanakkor gyermekeinket abban a vallásban akartam felnevelni, amelyik édesapjukat olyanná tette, mint amilyen. Bántott engem, hogy én magam nem tudtam elfogadni az ő vallását. Kétségbeesetten kérdeztem meg tőle egyszer, vajon akarja-e, hogy már a házasság megkötése előtt katolikus legyek. Komoly válasza megint csak mély nyomot hagyott bennem.

"Nem akarom, Lennie. Nem akarok olyan feleséget, aki csak névleg katolikus. Szeretném, hogy katolikussá legyél, nagyon szeretném. De azt szeretném, hogy azért légy katolikus, mert teljesen és fenntartás nélkül hiszel. Arra kapod a kegyelmet, hogy mint sajátodat fogadd el a katolikus hitet. Teljes szívemből imádkozom, hogy ez bekövetkezzék."