A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
7 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK Papi és szerzetesi • hivatások I. A hivatások számának növelése. Az Egyház lelkipásztori gondjainak egyik legfontosabbja, hogy mindenütt és mindig elegendő számú hivatás legyen az Egyház, de az egész emberiség, lelki szükségleteinek kielégítésére. Azokon a helyeken és ama időkben, ahol és amikor virágjában volt a hit s a közös és egyéni életet egyaránt irányította, sohasem hiányoztak a hivatások. Sőt, inkább arra kellett ügyelni, hogy pappá ne legyenek vagy szerzetbe ne lépjenek olyanok, akiknek nincs igazi hivatásuk vagy nem alkalmasak erre az életre. Ma más a helyzet. Ma inkább minden eszközt fel kell használnunk, hogy elegendő számú hivatást ébresszünk és találjunk. Ahiva- tások hiányának okaira már sokszor rámutattak. Nemcsak a kor kedvezőtlen szelleme, az emberi gyengeség s effélék szerepelnek az okok közt, bár ezek szolgáltatják kétségtelenül a lélektani alapot; hanem más pozitív okai is vannak a hiánynak. Ilyenek: Krisztus országának állandó terjesztése, a napról-napra növekedő lelkipásztori és hithirdető munkák, a megnövekedett Katolikus Akció, tevékenység az újpogányok s az Egyháztól elidegenedettek közt, a levált hittestvérek egyesítése érdekében folyó apostolkodás, a karitatív tevékenységek stb. A szerzetesi állapottal kapcsolatban még egy sajátos tényt kell említenünk: az Egyház ezt mindig kiváló eszköznek tartotta a keresztény tökéletesség elsajátítására, akár a munka, akár az ima és pe- nitencia gyakorlásával növeli Krisztus országát a földön. Nem a ruha teszi a szerzetest és a szerzetekben is akad megújításra érett, az Egyház mégis a szerzetesi életformát tartotta mindig legalkalmasabbnak a keresztény tökéletesség eszményének és gyakorlatának megőrzésére. Ma is különös gondja, hogy ne hiányozzanak hivatások a szerzetesközösségek számára, s hogy bennük tisztán maradjon fenn a tökéletesség eszményképe.
