A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
5 letességre sarkalja efezusi híveit, amikor így ír hozzájuk (3,13-21): ”... Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretet- ben.” Isten szeretete irántunk megnyilvánult teremtésünkben, Krisztus által megváltásunk munkájában és a Szentlélek kegyelme bennünk lakásával. Isten nagylelkű szeretetére a válasz életünk minden képességét, erejét neki szentelni. A lelki élet, az elmélyült, komoly, Istenben élt lelki élet az igazi személyes válaszunk Isten szeretetére. Lelki életet csak úgy élhetünk, ha ismerjük Isten Országát. Ha tanulmányozzuk hitünket. Ha elmélkedünk igazságai felett. Ha Krisztus Egyházának vezetése alá adjuk magunkat. - Ha a kegyelmi eszközöket: gyónást, áldozást, lelkiolvasmányt, elmélkedést és imádságot életünk lényeges tartalmává tesszük. Saját életünket fegyelmeznünk kell: szemünket, hajlamainkat, vágyainkat ellen kell őriznünk és akara- tunkkezében kell tartanunk. Lelki életünk haladásának fontos eszköze az, hogy számon kérjük magunkat lelkiismeretvizsgálattal. Ha reggel Istennek ajánljuk magunkat és segítségét kérjük. Ha délben hozzá emeljük imádkozó életünket. Ha este számon kérjük napi gondolatainkat és cselekedeteinket, hálát adva és bocsánatot kérve hanyagságainkért és búneinkért. Napjaink így megszentelnekbennünket és Istent dicsőítik. A kötelező vasárnapi mellett ha módunk van rá, hétköznap is vegyünk részt a szentmisén. Járuljunk áldozáshoz havonta, hetente, sőt naponta. így egyre mélyül bennünk Isten belső ismerete. Egyre jobban egyesül életünk Vele. Lelkűnkben egyre ön- tudatosabb és szilárdabb lesz a hit, a remény és a szeretet. Gyenge, ingatag magunkat egyre jobban kivetkőzzük és egyre jobban Istenéi bennünk kegyelmei által. Ezzel adunk legnagyobb dicsőséget az Istennek, hiszen mindaz, ami vagyunk Hozzá emelkedik és átszentelő- dik az 0 akarata szerint. ---------------------------------------------------PÜNKÖSD UTÁNI 17. VASÁRNAP AZ EGYSÉG SZELLEMÉBEN AZ EMBER természete szerint keresi az egységet, a harmóniát közösségi életében. Az Osbűn óta mégis, mint valami szüntelenül ránk nehezedő átok a széthúzás állandó jelenség közöttünk. Bár keressük a békét és egységet, önérzetünk, gőgünk széthúzásba visz. így van ez sokszor a legkisebb közösség, a család életében. így a nemzet életében. így nemzetek között. Es így a vallási életben is. Krisztus földi küldetése óta mennyi széthúzás, pártoskodás, szaka-