A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

44

DUHAMELET GENOVÉVA

A LESEUR HÁZASPÁR

Franciából fordította:

P. Csongor Raymund S.J.

Hívő asszony, hitetlen férj.

Lelki élete felfelé ívelő útját Naplójából ismerjük.1899 szeptember 11-től kezdi lelki fejlődését lejegyezni. Az első sorokban ez áll:

"Egy év óta sokat gondolkoztam, imádkoztam; folyton kutattam a világosság után; ebben az állandó munkában szellemem érlelődött, meggyőződésem mélyült, és a lelkek iránt érzett szeretetem is."

Elég különös, de teljesen egyedül vág neki a mélyebb lelki életnek. Nincs papi vezetője. Természetesen, gyakorolja a hitét, gyó- nik a plébánosánál, de más lelki irányítást nem keres. Tanácsot könyveitől kér: Sz. Jeromos, Sz. Ágoston, Szalézi Sz. Ferenc, Sz. Teréz, Páter Fáber, Gratry, Sertillanges, Gay püspök és d’Hulst püspök írásait olvassa... és főképpen az Evangéliumokat fontolgatja. Lelkivezetője csak 1903-tól kezdve van, Hébert dominikánus atya személyében.

Azon a napon, amelyen hitét visszanyerte, rátalált a hivatására is: ha csak a saját leikével törődik, nem jó katolikus; másokért kell élnie, elsősorban "édes Félixéért". O ennek az Ágostonnak a Mónikája, és egy pillanatra sem kételkedik, hogy "annyi könny férje" egy napon vele egy lesz a hitben is. Addig pedig, addig, türelem: sorsa szenvedni és érdemet szerezni.

De apostoli gondjait nem korlátozza a férjére. A lelkek fürtjei csüggenek a lelkén, és ezt a terhét állandóan hordja; felelősséget érez és vállal "az ő kedves hitetleneiért". Bizonyos fokig "édes Félixe" testvéreinek érzi őket.

Már Naplója első lapjain (1899 szeptember 11-én) megjegyzi:

"Fokozott szeretettel akarom szeretni azokat, akiket születésük, vallásuk, vagy eszmeviláguk elválaszt tőlem. Elsősorban ezeket kell megértenem és elsősorban ezeknek van szükségük rá, hogy adjak nekik abból, amit az Isten nekem megadott. "