A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
7 tét szeretnék most röviden szemlélni a régi írások tükrében. SZ. ISTVÁN idevágó szavaiból nem sokat jegyeztek fel; de amit feljegyeztek, az is jellemző reá nézve. Saját lelki beállítottságát tükrözi Imre fiának adott komoly intelme; "Uralkodjál mindenki felett harag, kevélység, gyűlölködés nélkül; békességesen, szelíden, emberségesen, megemlékezvén szüntelen, hogy minden ember azon- egy állapotban van". Mily krisztusi szeretetet árul el nyilvánosan tett kijelentése: én az összes özvegyek és árvák atyja akaroklenni! Imre fiának külön a szívére kötötte a nagy vendégszeretetet, úgy, hogy majd udvarában a jövevények jobban érezzék magukat, mint bárhol másutt. A szeretetben azonban fontosabb a tett, mint a beszéd. Tetteiről már többet is úrnak a krónikák. A szegényekben az evangélium szelleme szerint Krisztust látta; a legnagyobb örömét lelte abban, ha őket támogathatta. Senkit sem bocsátott el üres kézzel; sokszor még bútorait is szétosztotta köztük. Gondozó szeretete kiterjedt e- gész országa szegényeire. Éjjel ismeretlenül látogatta a kórházakat és kiszolgálta a betegeket. Gondoskodott arról, hogy Rómába és a Szentföldre zarándokló alattvalóinak megfelelő vendégfogadók álljanak rendelkezésére. A Nyugatról országán átvonuló zarándokok is magasztalva emlékeztek meg István vendégszeretetéről. Azt is megállapítja a történetíró, hogy udvara valóságos men- helye volt üldözött rokonainak és más királyi sarjaknak. HOGYAN JELLEMZIKakrónikások és történetírók szent királyunk ember szer etetét? A kortársak és a szájhagyomány alapján dolgozó életírói egyénisége legjellemzőbb vonásának j ó szívét, kegyességét, igazságszeretetét tartották. (Hóman.) Régi külföldi írók is igazságszeretetét és bocsánatra mindig hajlandó kegyességét emelikki; és azt írják, hogy legyőzőitekkel kegyesebben, a jámborokkal szelídebben senki sem bánt nálánál. A legszebb összefoglaló jellemzés azonban e 1 nem porladt jobbkeze, melyet nemzetünk régi és általános meggyőződése szerint, Isten éppen azért őrzött meg csodálatos módon, mert vele annyi jót cselekedett. Talán akadnak olyanok is, akiknek az itt leírtak körül nehézségeik vannak. Szent István - mondják - szigorú, sőt kegyetlen uralkodó volt. Hiszen lázadó és élete ellen esküvő rokonát megvakíttatta. Először is, hogy így bánt rokonával, az az akkori felfogás szerint inkább kegyelmi tény volt, mert lázadása miatt halálbüntetés várt reá. A megvakítással lehetetlenné akarta tenni, hogy még egyszer
