A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
47 A nyári nap fönnragyogott, mikor Jósé kicsit álmos szemekkel, de rugalmas és határozott léptekkel az ismeretlen, őszhajú úr lakása felé tartott. A kapus megint kérdezés nélkül vezette be.- A fiúk még alszanak, szólt az ismeretlen íróasztalától feléje. Ne keltsük fel őket, úgyis van valami mondanivalóm. Jósé alig tudott hová lenni a bámulattól. Hát nem alszik ez az ember? Megint dolgozik és nyoma sincs arcán a fáradságnak. Nem is állhatta meg kérdés nélkül. Szokatlan választ kapott:- Aludni, fiam? Most? Ilyen történelmi pillanatokban? Azért nem mondom, délután talán majd egy-két órát. Figyelj csak! Franco tábornokot diktátorrá kiáltották ki, és úgy nyilatkozott, hogy a szovjetügynökök zsarnokságától meg fogja menteni Spanyolországot, igazi testvériséget és egyenlőséget hoz.. Es ha ő mondja... Ismered?- Nem, sohasem láttam.- Középmagas, jó erőben van. Feketék a szemei és hátrafésüli a haját. Mosolyog. Ebben az időben is nyugodt. Tudod, mit jelent ez?- Nem fél a haláltól.- Többet. Nem is gondol rá! Hisz Istenben és a túlvilágban. Áldo- zik. Katolikus, egész katolikus. Itt Madridban mekkora a zavar. Még nagyobb is lesz. Csodálkozol, fiam, hogy ilyen nyugodtan mondom ezeket? így kell. És sírni nem szabad, katonák vagyunk. Gondolkozni kell, sokat gondolkozni, hogy győzzünk. Győzzön a Király!- A Király! Uram, ha tud használni! Mindenre kész vagyok!- Jól van, fiam, ezt vártam. Te fiatal vagy, sima az arcod, nem is sejtené senki, hogy nehéz küldetés nyomja a válladat. Egy-két nap múlva valami fontosat kell elintézni, nagyon fontosat. Vállalod? Eljössz ?- Itt leszek, uram!- Jó. Most itt egy újság, olvass. Vagy imádkozzál. Nem érek rá. A fiúkat várjuk meg, ne keltsük fel őket. A késő őszi nap kicsit bágyadtan, de melegen és ragyogva ömlött be az ablakon. Itt bent úgy tetszett, hogy békésen forog a föld tovább, s a nap jóságosán önti fényét az őszbekanyarodó földrészekre. A fiúk készen voltak, s nekik most mégis le kellett engedni a zsalut! A könyvtárszobába nem süthetett be a napsugár, nem lenghetett be az enyhe déli szél. Ott egy szekrénybe rejtve, a Világ Ura húzódott meg s hü teremtményei gondosan elzárták mindentől .Őt, hogy hűtlen teremtményei ne lássák meg... Ha okosságból és vigyázatból szent testét elzárják a külvilágtól, ezzel csak kihangsúlyozzák, hogy mások miatt nem élhet dicsőségesen, az arany monstranciák brilliáns foglalataiban, azért vannak, akik mindennél többre tartják az 0 fényét, mely rejtett ugyan a szem
