A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
35 If. A hitoktatás újjászervezése. A hitoktatást kellene valamiképp úgy alakítani Dél-Amerikában, hogy a népesség igényeit ki tudja elégíteni. Sok nehézség vár ezen a téren leküzdésre. Az elsőt említettük is: a paphiányt. Ennek csökkentésére e- rejéhez képest törekszik az Egyház, de rövid pár esztendőn belül akkor sem tudna megoldást találni, ha más nemzetek papjaiból toborozna is segítséget a dél-amerikaiaknak. Ma 46-60,000 papra lenne szükség, a közben fellépő népszaporulat viszont újra ugyanennyit kívánna. Ezért a hitoktatás kérdését nem lehet csak a papok számának növelésével megoldani. A világiak segítségét kell igénybevenni. Nekik kellene az ültetvényeken, településeken összegyűjteni a híveket, főként a gyermekeket és serdülőket s a hit igazságaira rendszeresen oktatni őket. De ez újabb problémát vet fel: hol találhatnak ilyen segéderőket? E- zeket is tanítani kell s hivatásukra felkészíteni. Miképpen menjen végbe ez az előkészítés? Hol és ki fedezze a kiadásokat? S ha egyszer kiképezték őket, ingyen dolgozzanak vagy fizetést kapjanak? Ki fogja ezt fedezni? Mind olyan kérdések, melyek a gyakorlatban csak nehezen oldhatók meg. Nem szabad azt sem kihagyni a számításból, hogy a kereszténység tanainak befogadásához bizonyos készség is kell. S ennek a készségnek jelenléte kettőtől függ: a hallgatók belső erkölcsi helyzetétől és a külső életkörülményektől. Isten igéjét nemcsak puszta értelemmel hisszük, mint pl. valamely matematikai tételt. A hit aktusa nagyrészt bizonyos,,belső készségtől függ, melynek segítségével készek vagyunk meghallani és elfogadni az isteni igét, ha belső vonatkozásait pillanatnyilag nem is értjük át teljesen - s mindez a hallgató erkölcsi helyzetétől függ. Aki tehát az igét hirdeti, annak arra is kell törekednie, hogy ezt az erkölcsi készséget is kialakítsa hallgatóiban. Az effélét pedig a pap könnyebben eléri, mint a világi hívő. Az Evangélium igazságainak befogadása sokban függ a külső életkörülményektől is, főként a szociális helyzettől. Tagadhatatlan, hogy az Egyház sokat tett eddig is Dél-Amerikában, hogy a pápák szociális tanítását nemcsak megismerjék, hanem hogy a gazdagokat ennek a tanításnak elfogadására bírják. Nehéz megmondani, mekkora eredménnyel. Annyi bizonyos, hogy az Egyház szociális tanítását jobban megismerték. Nehezen állítható azonban, hogy ez a tanítás átjárta volna már ennek a földrésznek életét. Vannak I
