A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

10 kinthető Zakariás éneke, (Lk. 1. 68 stb.); a Szűzanyának fölséges; magasztaló éneke; "Magasztalja lelkem az Urat... " (Lk. 1. 46 stb.); sőt a Sz. Ambrusnak tulajdonított: "Téged, Isten dicsérünk... " is; de ezek nincsenek felvéve a hivatalos zsoltárgyűjteménybe. / / ALTALABAN Dávidot tartják a zsoltárok szerzőjének, ezért is szokták őt hárfával ábrázolni. A héber szövegben 73 zsoltár viseli az ő nevét. Tény, hogy ő volt a legjelentékenyebb zsoltáríró, akit mint ilyent a Szentírás is több helyen megemlít. O rendezte a papi és le­vita-szolgálatot; állított fel ének- és zenekarokat. De kétségtelen az is, hogy sok zsoltár mástól származik. A ZSOLTÁROK ELOADASA, legalábbis a zsidó nép nagy öröm ün­nepein, énekszóval és zenekísérettel történt. Milyen lehetett a zsol­tárok dallama? Valószínűleg egyszerű, kis hangterjedelmű, amilyen pl. most is az arabok éneke. A dél-arábiai (jemeni) zsidóhitközsé­gek különösen híven őrizték meg az ősi dallamokat; ezek közt talál­tak a kutatók olyan dallamot is, mely egészen hasonló egy zsoltár­dallamhoz, melyet az Egyház ma is használ. Ilyen a 8. zsoltár dalla­ma; i -n^ ^ r „-“vt —^—\----r—1---fv—k— \ x_____r ,__J__«L j__« j rt r » ji r~—r—2—d—i—i— J é ••---* "• 1 y ------------------------------------2-----------W— "í J- ' U . 1. 1 . (Uram, mi Urunk, mily csodálatos a Te neved az egész földön!) Mikor az emberi hang nem volt elegendő a nép érzelmeinek kife­jezésére, szükség volt a zenére is, mely az emberi hangot fölül­múlva harsogta az Úr dicséretét és a fásult, közömbös szíveket is magával ragadta: "Dicsérjétek az Urat zengő harsonán, Dicsérjétek hárfán és citerán! Dicsérjétek húrokkal és fuvolákkal, ff Dicsérjétek Ot tánccol és dob szavával! ff Dicsérjétek Ot csengő cintányérral, Minden lélek dicsérje az Urat! (150. Zs., Sík S. ford.) EBBEN a zsoltárban körülbelül az összes hangszerek fel vannak sorolva. Adataink vannak, hogy a heródesi templomban, melyben az Úr is sokszor megjelent, 2-6 lantos, 9 hárfás, 2-12 fuvolás, 2 trom­bitás és egy cintányéros szokta kísérni az énekeket. Játékuk egyszó- lamúvolt; dob vagy cintányér szükséges volt az ütemek megadásához. A trombita csak egy hangot adott meg: talán a "domináns"-t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom