A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
4 Ilyen nagy átfogó, egész életünket megragadó értékekről van szó akkor is, mikor a legjelentéktelenebbnek látszó, legmindennapibb feladatokkal foglalatoskodunk. A színtér, melyen élünk, csatatér.A bún szolgasága és az Isten-gyermekség szabadsága vívja harcát. A bún szolgasága mint szomorú, szörnyű háttér arra sarkal bennünket, hogy vigyázzunk, ebbe a sötét árnyékba bele ne vesszünk. A fény a világosság, maga az élet ott lüktet a szabad Istenszolgálatban. Ez a fény Istentől jön, mint utánunk kinyúló kegyelem és bennünk van, e- lőttünk van, hogy vigyen, segítsen és mutassa az utat az örök Fény, Isten felé. Azért vagyunk a földön, hogy a bún szolgaságától megszabadulva, a megszentelődés útján át az örök Életbe lépjünk. Minden ezért van, e körül forog, ez életünk központi lüktetése. PÜNKÖSD UTÁNI 8. VASÁRNAP A TEST ÉS LÉLEK CSELEKEDETEI NINCS KÖZÖTTÜNK seriki, akinek bizonyítani kellene földi életünk kettősségét. Atest a lélek ellen, a lélekatest ellen harcol. Még Sz. Pál is panaszkodott híveinek, hogy bár tudja, mit kíván a lélek, testi ösztönei mégis a lélek vágyai ellen törnek. Sz. Ágoston páratlan analízissel ír erről a harcról megtérése történetében. Ha a magunk életrajzát leírnánk, hosszú fejezetek jutnának ennek a küzdelemnek. Az apostol így ír a római hívekhez (8,12-17): "Nem tartozunk a testnek azzal, hogy test szerint éljünk. Ha ugyanis test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok A fentebbi figyelmeztetést az apostol azoknak a római híveknek írta, akik a pogányságból vagy zsidó hitből tértek meg Krisztushoz és már elnyerték a Keresztség Szentségét. Figyelmezteti híveit, ahogy minket is, hogy a Keresztségben kapott kegyelmi állapot, az "Istengyermekség" olyankincs, amit éberen őrizni kell. Olyan kincs, amit megkaptunk Isten kegyelméből, de el is veszthetünk személyes bűneink által. Azzal, hogy Krisztus megváltott minket és a keresztségben
