A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
15 kavargó gondolatok beszéddé ne szülessenek:- Mondja, Uram, mi okozta ezt a hirtelen változást a családi ö- rökségükben? Az ifjabb Rozgonyi elértette a célzást:- Tudja, Plébános úr, a bátyám meg én jó katolikusok vagyunk. Apám, nagyapám, öregapám s családom minden ágazata ennek ellenére pap nélkül ment el. Mikor a bátyám hirtelen rosszul lett s a doktorunk azt mondta, nem sok van hátra, tanakodtunk egymás közt.- Hátha mégse a papok találmánya, amit az egyház hirdet? Sem én, sem a bátyám nem tudtuk holtbiztosán, hogy tényleg a papok találták ki vagy az Lir rendelte így. Mert tetszik tudni, így szállt ez a mi családunkban apáról-fiúra. S azt gondoltuk: Mi le®z. velünk, ha mégse a papok találták ki, hanem az Hr rendelte így? Nagy baj lesz beló'le. A bátyám igen nyugtalan volt. Így hát kérte az utolsó vigasztalást. # * * * Az idősebb Rozgonyi fivér temetésével az átkos családi örökség megszakadt. A fiatalabb asszonyt vitt a házhoz. A nemzedék új jövendője biztos volt az egymás után érkező gyermekekben. S azóta a lőcsfalvi s a rádói pap portája sokszor hangos a Rozgonyi család látogatásától. A papok bocskora is gyakran tapossa a Rozgonyi porta földjét. A dogmákat és szentségeket pedig épp úgy elfogadják, mint minden rendes katolikus. A Budapesten megjelenő ÚJ EMBER című kától ikus hetilapban olvastuk a következőket: . Pistike családját elhagyta a könnyelmű édesapa. A nagymama, úgyis mint anyós, persze nem tett lakatot a szájára, és állandóan szidalmazta lánya és unokája boldogságának tönkretevőjét. Mindig csak azt hajtogatta, hogy”aza gazember” így, ”az a gazember”úgy... A szelídebb és türelmesebb lelkű mamaviszont nem mulasztotta el, hogy esténként a hűtlen édesapjukért is imádkoztassa a gyermeket. • Egy alkalommal a mama távollétében a nagymama végezte el az esti imádkoztatást, s persze eszébe se jutott imádkoztatni az apáért. Pisti az ima végén megszólal: "Nagymama, hát azért a gazemberért nem idádkozunkf
