A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

26

P. Nagy Ferenc S. J.

JÉZUS SZIVE

ÍGÉRETEK

I. "Megadok nekik minden kegyelmet, amelyre életállapotukban szükségük van."

A negyedik evangélium negyedik fejezete beszéli el az Úr Jézusról; - Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett. A megtett úttól fáradtan leült Jákob kútjához. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Miközben Jézus vele beszélgetett, megérkeztek tanítványai: a városban jártak, ennivalót vásároltak. Most aztán étkezni akartak: "Mester, egyél!" De ő így válaszolt: "Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok". A tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: "Talán valaki hozott neki ennivalót?" Jézus megmagyarázta nekik: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem müvét... "

"Az én eledelem az. . . " Jézus tudta, mit jelent a mindennapi ennivaló. Mint minden embernek, neki is szüksége volt rá; éhezett utána, meg kellett izzadnia érte, és ismerte az étkezés csillapító, derűs nyugalmat hozó, élvezetes élményét. - Éppen azért nagyon mélyen bevilágít a szívébe ez a kijelentése: a fáradt, éhes pillanatban a mindennapi eledellel hasonlítja össze élete munkáját, feladatát, életállapotát! - Isten örök Igéje, egyszülött Fia azért lett emberré, hogy imával, ácsmunkával és tanulással érje meg férfikorát, azután türelmes nevelőmunkával tanítványokat képezzen ki, vé-